2010. dec. 2.

Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? 4.

Az www.artportal.hu weboldalon a közeljövőben heti/havi rendszerességgel egy-egy általam feltett kérdésre a képzőművészeti szcéna szereplőinek válaszai olvashatók. A kérdések célja, hogy a képzőművészeti tárgyú cikkek, interjúk mellett kötetlen megnyilatkozási lehetőséget biztosítson és párbeszédet generáljon nem csak a szűk szakmai közeg résztvevői között. Alkalmanként egy villámkérdés kerül megválaszolásra, néhány véletlenszerűen kiválasztott művész, művészettörténész, kurátor, tanár, gyűjtő, galériavezető…stb. közreműködésével, mely reményeim szerint a későbbiekben az olvasók kommentjeivel bővül. A villámkérdésekre első benyomásra épülő, spontán válaszokat kértem, a küldött szövegek vágatlanul, nyelvtani, nyelvhelyességi ellenőrzés után kerülnek közlésre a válaszadó nevének feltüntetésével.

2. kérdés: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek?

A második kérdésemre utolsó körben Csontó Lajos, Drozdik Orsolya, Gerhes Gábor és Faa Balázs képzőművészek válaszoltak.

„Ha van ideje, pénze és kedve a munkára.” – Csontó Lajos

„A múlt héten már tényleg nagyon közel voltam hozzá: egy igazán nagyszerű tervet sikerült megvalósítanom, de csak az egyik társaság ismerte el végül, bele is kerültem vele a Magyar Vadászba, pedig művészeti projektnek szántam.” – Gerhes Gábor

„Szerintem művész nem lehet sikeres, csak mű.” – Faa Balázs

„Sikeres az a művész, akit gondolkodó, művelt és tapasztalatát összpontosítani tudó művészeti közeg vesz körül.” – Drozdik Orsolya

Bővebben itt olvasható.

A kérdezősködés hamarosan folytatódik.

2010. nov. 24.

Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? 3.

Az www.artportal.hu weboldalon a közeljövőben heti/havi rendszerességgel egy-egy általam feltett kérdésre a képzőművészeti szcéna szereplőinek válaszai olvashatók. A kérdések célja, hogy a képzőművészeti tárgyú cikkek, interjúk mellett kötetlen megnyilatkozási lehetőséget biztosítson és párbeszédet generáljon nem csak a szűk szakmai közeg résztvevői között. Alkalmanként egy villámkérdés kerül megválaszolásra, néhány véletlenszerűen kiválasztott művész, művészettörténész, kurátor, tanár, gyűjtő, galériavezető…stb. közreműködésével, mely reményeim szerint a későbbiekben az olvasók kommentjeivel bővül. A villámkérdésekre első benyomásra épülő, spontán válaszokat kértem, a küldött szövegek vágatlanul, nyelvtani, nyelvhelyességi ellenőrzés után kerülnek közlésre a válaszadó nevének feltüntetésével.
2. kérdés: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek?


„Nekem leginkább az a siker, ha az emberek szeretik a munkámat.” - Benczúr Emese

"Egy feladat megoldása, (bármilyen hülyén hangzik, de) az alkotás öröme." - Dékei Kriszta

"Tipikus problémája a magyarországi művészeknek a siker kérdése. A probléma gyökere pedig maga a siker hajszolása hétköznapi értelemben." - Szurcsik József

"Lehet, hogy egy zavaros, értékrend nélküli művészeti életben a siker annyira relatív, hogy semmi értelme sincs?" - Bak Imre


Kérdésemre harmadik körben Bak Imre festőművész, Benczúr Emese képzőművész, Dékei Kriszta művészettörténész és Szurcsik József festőművész válaszolt. 
Itt olvasható.

2010. nov. 18.

Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? 2.

Az www.artportal.hu weboldalon a közeljövőben heti/havi rendszerességgel egy-egy általam feltett kérdésre a képzőművészeti szcéna szereplőinek válaszai olvashatók. A kérdések célja, hogy a képzőművészeti tárgyú cikkek, interjúk mellett kötetlen megnyilatkozási lehetőséget biztosítson és párbeszédet generáljon nem csak a szűk szakmai közeg résztvevői között. Alkalmanként egy villámkérdés kerül megválaszolásra, néhány véletlenszerűen kiválasztott művész, művészettörténész, kurátor, tanár, gyűjtő, galériavezető…stb. közreműködésével, mely reményeim szerint a későbbiekben az olvasók kommentjeivel bővül. A villámkérdésekre első benyomásra épülő, spontán válaszokat kértem, a küldött szövegek vágatlanul, nyelvtani, nyelvhelyességi ellenőrzés után kerülnek közlésre a válaszadó nevének feltüntetésével.

2. kérdés: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek?


Második körben Koronczi Endre képzőművész, Muladi Brigitta művészettörténész-kurátor, Radák Eszter festőművész valamint Simon Kati kurátor válaszoltak. Itt olvasható.




2010. nov. 17.

Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek? 1.

Az www.artportal.hu weboldalon a közeljövőben heti/havi rendszerességgel egy-egy általam feltett kérdésre a képzőművészeti szcéna szereplőinek válaszai olvashatók. A kérdések célja, hogy a képzőművészeti tárgyú cikkek, interjúk mellett kötetlen megnyilatkozási lehetőséget biztosítson és párbeszédet generáljon nem csak a szűk szakmai közeg résztvevői között. Alkalmanként egy villámkérdés kerül megválaszolásra, néhány véletlenszerűen kiválasztott művész, művészettörténész, kurátor, tanár, gyűjtő, galériavezető…stb. közreműködésével, mely reményeim szerint a későbbiekben az olvasók kommentjeivel bővül. A villámkérdésekre első benyomásra épülő, spontán válaszokat kértem, a küldött szövegek vágatlanul, nyelvtani, nyelvhelyességi ellenőrzés után kerülnek közlésre a válaszadó nevének feltüntetésével.

2. kérdés: Mit jelent ma a siker egy magyar művésznek?


A második kérdésemre első körben Andrási Gábor művészettörténész valamint Beöthy Balázs, Sugár János és Tarr Hajnalka képzőművészek válaszoltak. Itt olvasható.


2010. nov. 14.

Mi a magyar kurátor álma? 3.

Az www.artportal.hu weboldalon a közeljövőben heti/havi rendszerességgel egy-egy általam feltett kérdésre a képzőművészeti szcéna szereplőinek válaszai olvashatók. A kérdések célja, hogy a képzőművészeti tárgyú cikkek, interjúk mellett kötetlen megnyilatkozási lehetőséget biztosítson és párbeszédet generáljon nem csak a szűk szakmai közeg résztvevői között. Alkalmanként egy villámkérdés kerül megválaszolásra, néhány véletlenszerűen kiválasztott művész, művészettörténész, kurátor, tanár, gyűjtő, galériavezető…stb. közreműködésével, mely reményeim szerint a későbbiekben az olvasók kommentjeivel bővül. A villámkérdésekre első benyomásra épülő, spontán válaszokat kértem, a küldött szövegek vágatlanul, nyelvtani, nyelvhelyességi ellenőrzés után kerülnek közlésre a válaszadó nevének feltüntetésével.

1. kérdés: Mi a magyar kurátor álma?

A harmadik körben Angel Judit művészettörténész, kurátor, Horváth Tibor képzőművész, Izinger Katalin művészettörténész, kurátor és Peternák Miklós művészettörténész válaszolt.

Mi a magyar kurátor álma? 2.

Az www.artportal.hu weboldalon a közeljövőben heti/havi rendszerességgel egy-egy általam feltett kérdésre a képzőművészeti szcéna szereplőinek válaszai olvashatók. A kérdések célja, hogy a képzőművészeti tárgyú cikkek, interjúk mellett kötetlen megnyilatkozási lehetőséget biztosítson és párbeszédet generáljon nem csak a szűk szakmai közeg résztvevői között. Alkalmanként egy villámkérdés kerül megválaszolásra, néhány véletlenszerűen kiválasztott művész, művészettörténész, kurátor, tanár, gyűjtő, galériavezető…stb. közreműködésével, mely reményeim szerint a későbbiekben az olvasók kommentjeivel bővül. A villámkérdésekre első benyomásra épülő, spontán válaszokat kértem, a küldött szövegek vágatlanul, nyelvtani, nyelvhelyességi ellenőrzés után kerülnek közlésre a válaszadó nevének feltüntetésével.

1. kérdés: Mi a magyar kurátor álma?

A második körben Oltai Kata kurátor, Fenyvesi Áron művészettörténész, kurátor és Katarina Šević képzőművész válaszolt. Itt olvasható.


Mi a magyar kurátor álma? 1.

Az www.artportal.hu weboldalon a közeljövőben heti/havi rendszerességgel egy-egy általam feltett kérdésre a képzőművészeti szcéna szereplőinek válaszai olvashatók. A kérdések célja, hogy a képzőművészeti tárgyú cikkek, interjúk mellett kötetlen megnyilatkozási lehetőséget biztosítson és párbeszédet generáljon nem csak a szűk szakmai közeg résztvevői között. Alkalmanként egy villámkérdés kerül megválaszolásra, néhány véletlenszerűen kiválasztott művész, művészettörténész, kurátor, tanár, gyűjtő, galériavezető…stb. közreműködésével, mely reményeim szerint a későbbiekben az olvasók kommentjeivel bővül. A villámkérdésekre első benyomásra épülő, spontán válaszokat kértem, a küldött szövegek vágatlanul, nyelvtani, nyelvhelyességi ellenőrzés után kerülnek közlésre a válaszadó nevének feltüntetésével.

1. kérdés: Mi a magyar kurátor álma?

A kérdésre első körben Esterházy Marcell képzőművész, feLugossy László képzőművész, Mélyi József művészettörténész, Szűcs Attila képzőművész válaszolt.
Itt olvasható.

2010. nov. 3.

Kelengye-Elkendőzés-Leleplezés, ilyen lett

Kelengye-Elkendőzés-Leleplezés megnyitó










 Csontó Lajos megnyitó szövege

Mielőtt megírtam volna a megnyitószöveget, azon gondolkodtam, mi lenne, ha nem ismerném Baglyas Erikát? Kérdés, hogy itt lennék e? Mint ahogy lehetne az is kérdés, ha mégis itt lennék, vagy ha valamikor véletlenül megnézném a kiállítást, vajon meddig maradnék ebben az üres térben? Vagy megérteném-e abban az átlag öt percben a “tényállást”, ami alatt betekintenék az ajtón, esetleg bemerészkednék pár lépésnyire az elfehérült térbe? Egyáltalán, ez egy kiállítás? Nem inkább egy performansz, vagy inkább egy happening? Hiszen azzal a három meghívószöveggel, amiket egymás után kaptunk, napról napra, helyreigazítástól, helyreigazításig, mi is részesévé váltunk a szellemi akciónak.

Ha nem ismerjük a három szöveg tartalmát, valószínűleg nem is viselkedünk másként, mint más megnyitókon, állunk a térben, hallgatva figyelünk, próbáljuk összerakni magunkban a képet. Csak a fehér lepedőkkel leterített földet látjuk, amit elsőre egy formalista gesztusnak vélhetnénk, és akár vállat vonva, mondhatnánk: láttunk már ilyet, hatásos, esztétikus, de... .
Bár a tett, aminek a végeredményét láthatjuk eleve sejtet egy rituálét, főleg ha elképzeljük a nagy fehér vásznak leterítésének, elrendezésének folyamatát: a szöszölést, az igazgatást, a takker csattogó hangjait, az egyedüllétet a semmivel. Olyan ez mint Baricco Tengeróceán című regényében a festő, aki tengervízzel festi hatalmas vásznakra a tenger látképét. És valamiféle szakralitást érzünk, hiszen amikor ennyi fehéret látunk egyben, az mindig megdöbbent, nem igazán tudunk mit tenni ellene, egyszerűen hat ránk. A fehér színt hajlamosak vagyunk a fénnyel rokonítani, a fényt pedig az élettel. Az élet meg egy szakrális dolog, …szerintem.

És azt se felejtsük el, hol vagyunk: egy hajdanvolt zsidó imaházban, aminek falai valószínűleg sok mindent láttak, talán túlságosan is sokat, hogy a tudatunkban csak egy szép kiállítási térként élhessen. Túl sok elfojtott, elutasított, vagy csak letakart emléket idéznek bennük a társítható történetek. Érdekes, hogy Egerben van még egy templom, amiből kiállítótér lett, csak azt a teret sosem szentelték fel, ezáltal nem volt szakrális üzembe állítva, bár ha ezt nem tudjuk az építészeti formák ott is rendre beleszólnak a kiállítások kontextusába. Áh, de végül is, nem mindegy? Ami volt, volt, most pedig az van ami van, minden másképpen, mondhatnám akkor, ha nem ismerném Baglyas Erikát, de mivel ismerem, egészen mást gondolok erről a helyzetről, például azt, hogy a tetteknek van jelentésük, mint ahogy súlyuk és következményük is van.

De mi is van azzal a három szöveggel? A szövegek elárulják, hogy mivel töltsük fel az itt látható üres teret, de ugyanakkor magyarázkodnak is, komikus keretet adnak komoly tartalmaknak, amikor az egyik kijelentést megkérdőjelezi a soron következő. Elbizonytalanítanak minket, mint a sajtóhírek. De akik ismerik az előzetesként elküldött szövegeket, azokban a bizonytalanság ellenére mégis ott kell zakatolnia, munkálnia az üzenetként előre küldött három szónak. A kelengyének, mint hozománynak, az elkendőzésnek a szégyen ellen, és a leleplezésnek, mint a megtisztulás szinonimájának. Jó esetben akkor leszünk részeseivé a happeningnek, amikor végiggondoljuk a szavak értelmét és a kiállítótér jelen állapotának kapcsolatát. Megérthetjük, hogy mindannyiunknak van hozománya vagy ilyen, vagy olyan, jókkal, rosszakkal vegyesen. És csak rajtunk múlik, hogy eltakarjuk a kevésbé tetszetőseket, vagy felmutatjuk és a kívánatosak mellé helyezzük őket.

Bennem ezek a hívószavak naiv képekként jelennek meg, mintha jeleneteket látnék egymás után, egy történet végtelenül leegyszerűsített storyboardját. Az első képben Erika átvesz egy hatalmas csomagot az édesanyjától, és ezzel a teherrel átvesz egy csomó nehézséget, de a tapasztalatot is és a felelősséget is. A második képen a szétterített fodros anyaggal küzd, nem találja a fogást rajta, nem tudja, hol van az eleje, hol a vége, és végül a harmadik képen kitekintve a képből felénk nyújtva a habzó, színfehér anyagot.

Mi ez, ha nem egy szembesülési kísérlet története?
Majdnem azt mondtam szenvedéstörténete. Az alkotó szembesülése a kapott anyaggal. Vagy egyben a miénk is? Igen, a miénk is, mert ha elolvastuk a kapott szövegeket, már a kiállítás részeseivé váltunk mi is, ha akarjuk, ha nem. Erika felajánlja, megosztja velünk a hozományát, amit édesanyja áldozata hozott létre jobb időkre, és most itt vagyunk mi és a kelengye, a hótiszta, amire rárakódik minden léptünkkel egy újabb és újabb szennyfolt, hogy tőlünk eltávozzon és megrajzolja, felfedje, amit szégyenünkben elkendőznénk.

Ezeken a vásznakon már volt sok minden, ezeket a vásznakat kimosták nem egyszer, de aki ezekkel a lepedőkkel dolgozott jól tudja, hogy minden szenny eltüntethető, csak kellő elszánás, akarat és hit kell hozzá.

Kérem, örömmel lépjünk rá a fehér vásznakra, hiszen egy új lehetőséget kaptunk a megtisztulásra
Eger, 2010.10.28

Kelengye-Elkendőzés-Leleplezés tisztán





Száz tiszta lepedő.

2010. okt. 29.

3. Leleplezés - Eger, Kis Zsinagóga, 2010.10.28 - 2010.11.10

„Elnézést kérek, ha úgy érzik, valaki visszaélt a bizalmukkal. Az Egri Kis Zsinagógában nem Kelengye és nem Elkendőzés, hanem Leleplezés címmel nyílik kiállításom.

Valaki rossz döntést hozott, mulasztást követett el, és így félrevezette Önöket. Ennek a valakinek nyilván nincs felelősségtudata, vagy nem figyel eléggé, kiléte ismeretlen, a felelősségre vonás éppen ezért nem történhet meg. Egyrészt azért sem, mert többek szerint mulasztásának nincs tétje (hiszen csak egy kiállítás adatairól van szó), másrészt azért, mert úgy tűnik, ebben az országban a félreinformálás vagy az információ visszatartása még nem bűntett.
Ha a tévedés, a rossz döntés emberáldozatot követel, akkor talán elvárható, hogy az, aki rossz döntést hozott, vállalja a felelősséget. De mivel a felelősség fogalma a közbeszédben csak a másokra mutogatás formájában van jelen, így gyakran úgy tűnik, még azoknak sem kell felelniük tetteikért, akik döntéseikkel közvetetten életeket oltanak ki, egy közösség életterét pusztítják el, és egy egész országot érintő traumát okoznak.

Ha a kiállításomnak Kelengye lenne a címe, a Devecser és Kolontár falvakban szörnyethalt embereknek és a traumát elszenvedett túlélőknek állítanék emléket. Ha mégis Elkendőzés címmel nyílna meg ez a kiállítás, akkor mindazokra gondolnék, akik vallási, etnikai, nemzeti, nemi és egyéb ideológiai megfontolásból elkövetett bűntettek áldozataiként semmisültek meg vagy szenvedtek kárt. Így, hogy a kiállítás címe Leleplezés, a személyes felelősség emlékművét készítem el. A néhai zsinagóga padlóját száz fehér lepedővel borítom be, amelyek teljesen elfedik azt. Az eddig féltve őrzött vásznakat a néző akaratlanul is bepiszkítja. Ez a száz lepedő az én kelengyém, amivel letakarom, elkendőzöm, elfedem a kiállítótér valódi járófelületét. Ezzel az aktussal kijelölök egy tiszta területet, amelynek fehérsége itt és most egy viszonyítási pont.”

2. Elkendőzés - Eger, Kis Zsinagóga, 2010.10.28 - 2010.11.10

„Elnézést kérek, rajtam kívülálló okok miatt Önök tévesen kapták meg a kiállításom címét.
Az Egri Kis Zsinagógában Elkendőzés címmel nyílik kiállításom. A Kelengye is jó cím lett volna, de valaki tévedett, és rosszul informálta Önöket.

Ez a kiállítótér valaha zsinagógaként működött. A késő klasszicista stílusú imaház építése 1820-1840 közé datálható. Az épületet az 1920-as évek elején kultúrházzá alakították, amely az egri zsidó hitközség kulturális, társadalmi és szellemi életének centruma volt. A második világháború után azonban már nem volt zsidó közösség Egerben, akik használhatták volna. Eltűntek. Eltüntették őket.
Ki tette? Egy ideológia? Egy társadalom? Egy csoport? Egyének?
A kiállítótérben a lépteim alatt keservesen nyikorog a padló. Néhány helyen még mozog is. Ott árok van. Lövészárok, gondoltam. Az árkot is fapadlóval fedték le, nem látható, de ott van. Mindent el lehet fedni, el lehet takarni, be lehet borítani, el lehet tussolni. A néhai zsinagóga padlóját az Elkendőzés című kiállításomon fehér lepedőkkel borítom be. Ez az a Száz lepedő, amit egyszer Édesanyám a tisztánál is tisztábbra mosott. Ha az lett volna a kiállításom címe, hogy Kelengye, akkor egy metaforaként azt a soha tisztára nem mosható „hozományt” tartottam volna fontosnak megjeleníteni, amit a traumát elszenvedett közösségek, csoportok, egyének megörököltek és nemzedékeken keresztül továbbörökítenek. Mivel a kiállításnak Elkendőzés a címe, leginkább arra gondolok, hogy a traumatikus élethelyzetben felmosóronggyá vált kelengye a tiszta emberi értékek szimbólumaként megsemmisül. A félelem olyan, mint az igazság: mindig egy másik arcát mutatja.”

1. Kelengye - Eger, Kis Zsinagóga, 2010.10.28 - 2010.11.10

„Miközben erre a kiállításra készültem, azon gondolkoztam, hogy mi gátolja meg az embert abban, hogy igazat mondjon? A nézőpontok viszonylagossága? Az igazság természete, illuzórikus volta? Valamint azon, hogy mi gátolja meg a döntéshozókat abban, hogy beismerjék vétkeiket, mulasztásaikat? Azon is gondolkoztam, hogy a magyar társadalomban miért olyan nehéz az egyéni felelősséget felvállalni? Mi gátolja meg a tettest abban, hogy beismerje tettét? A bűnös miért hallgat? És miért hallgat az, aki a bűnös segítője? Miért hallgatnak a közönyös kívülállók, a be nem avatkozó „harmadikok”? Miért maradnak az erőszakos cselekedetek áldozatai, a traumák elszenvedői a többség számára médiaképek? A trauma fogalma miért nem a közbeszéd része? A kapzsiság és a pénzsóvár magatartás miért szövi át egy társadalom mindennapjait, akár emberáldozatok árán is? Aztán, az jutott eszembe, hogy amikor fél az ember, akkor nem lát tisztán. Ebben az országban sokan félnek. De vannak bátrak is, akik vakmerő módon kockáztatnak – a mások életét.

2004-ben száz darab tiszta lepedővásznat „teregettem ki” egy használaton kívüli gyárcsarnokban Csepelen. Előtte – kérésemre – Édesanyám mosta ki még tisztábbra az egyébként is tiszta lepedőket. Most ezekkel a fehér vásznakkal faltól falig beborítom a ma kiállítótérként funkcionáló, néhai zsinagóga padlóját. A lepedők fehérebbek a fehér falnál. Ezeken kell majd állni, járni, de lehet rajta táncolni is. A kiállítás címe: Kelengye. Egy tiszta, érintetlen örökség, amit éveken át figyelemmel, szeretettel, féltve őriz egy család, hogy egy új élet kezdeteként majd a házasulandó lánygyermek hozománya legyen.”