Lefekvés előtt, felkelés(ek) után olvassatok néhány sort Nádas Péter Mese a tűzről és a tudásról* című esszéjéből. 22 éve jelent meg, nem öregedett sokat. Tíz részletben másolom ide, azért, hogy lassan olvassátok.
A hetedik.
„De párját ritkító népszerűségükhöz más okokból se férhetett kétség. Akkoriban a magyarok csupán három, az alapvető életfunkciók köréből származó, ám eredeti jelentésüket immár elveszített szót használtak a beszédhez. Az egyik szó a cselekvést, a másik a cselekvés tárgyát jelölte, a harmadik szó pedig a lehetséges jelzőket és határozószókat helyettesítette. Nem csupán a kötelező szemérem ellen vétenénk, hanem e tudományos dolgozat kereteit is szétfeszítenénk, ha ezekről a szavakról most többet mondanánk. Arról a körülményről azonban nem hallgathatunk, hogy egyénenként a hírbeolvasók se használtak más szavakat a köznapi beszédhez, bár amint a nyilvánosság elé léptek, egy olyan nyelven beszéltek, amilyen nyelven senki nem beszélt. Ez pedig minden magyar számára többjelentésű körülménynek számított. Legfőképpen azt jelentette, hogy létezik egy olyan köznyelv, amely nem létezik, másfelől emlékeztette őket arra, hogy ilyesmi nemcsak létezett, hanem egy szerencsés véletlen folytán létrehozható közmegegyezés esetén még létezhet is.”
*Nádas Péter: Mese a tűzről és a tudásról, In: Játéktér, Budapest, Szépirodalmi, 1988, 97.o-98.o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése