2014. máj. 9.

Indigo Mood / Indigó kedv 2014 / VILTIN Gallery


Never Again, 2014, stamp, wood, rubber, 30x65x97cm

Erika Baglyas spent the last autumn in Brooklyn, New York, participating in the Residency Unlimited programme. She was well-prepared when arriving to the Big Apple. After prior arrangements,  she started working with Cordula Maria Rien Kuntari, a political refugee from the Far East living in the city, to draw with the indirect means of art a ’sociological map’ of the life path of a person who was forced to leave her mother country. She aimed at processing and visualizing the moral dilemmas of an existential choice to create a seemingly unreachable ideal state of existence. How can someone start all over again in mid-life when the pressures of everyday life force them into a rut of constantly making premature decisions?

Inspired by their collaboration during this project, Baglyas launched her drawing series titled ‘Don’t Become a Statistic!’ which became the backbone of her present exhibition. The main character of her art, initially drawn on a small black base redolent of an A4-size folder, is the individual, the fragile human being embedded into the tissue of the society and his tale of woes. 

20804, 2014, modified award medal
The pictures that operate with the tools of pure iconography seem ironical and surreal sometimes. They reveal today’s reality of the global citizen with shocking novelty. The work she started in New York continued during her Berlin artist residency this spring. ’Individual micro-worlds in a global system’ - says the artist. Baglyas puts aside the option of discussing gender roles in her latest exhibition to concentrate on the genderless individual, the featureless, faceless person in whom we may recognize ourselves.

Pen drawings on paper, 2014, 50x70cm, modified award medal in box, 2014
The figures of her drawings sometimes champion a cause, triumph, then rejoice over their reward, or they do controversial things in some grotesque set-up, manifesting dissension, being subordinate or superior, lonely and amusing.  At other times, they team up but still can’t make much out of it. Despite all their efforts, they only become the heroes of their closed, modest community until they sometimes fall due to the consequences of their decisions.

Don't Become a Statistic!, 2013, mixed media, paper, 33,2x25,4cm (18 pieces)
The indigos of the Indigo Mood disguise, show and muddle. With their own contradiction, their picturesque, superficial beauty leaves a smudged mark. They stigmatize by mucking the individuals’ fingers, as it had been seen in Baglyas’ previous projects ‘Bunker’ and ‘Political Friendship’. The present use of indigo, an old and beautiful material, reminds us to also claim the elaboration of the historical past. Understanding our present and moving forward will only be possible after rethinking our memories, even if it seems idealistic.

Compromise, 2014, wrought iron, steel wire, wood, 274x60x60cm
Although the titles of the exhibited art works and the foreign language captions of the large objects that exceed human scale keep up the international feeling, the artist, building on her previous works, ties the other part of the exhibition to a definite geographical place: We have just arrived to Eastern Europe. 


The Uncel's Hand, 2014, steel gloves, indigo, wood, 27x6x22,8cm
Remembering the period that camouflaged the sadness of individual fates with deserved or undeserved honours. We might, at the end, say, that after an international and inter-human journey she declares the result with a huge stamp: NEVER AGAIN!    - Tibor ISKI Kocsis


The stamp in using by Pál Gerber / photo: Rita Somosi
“…az erkölcsi lény morális dilemmái…”
Az őszt a művész egy New York-i rezidencia programon töltötte a brooklyni Residency Unlimited-nél. Baglyas Erika felkészülten érkezett a nagy almába. Előzetes egyeztetések után Cordula Maria Rien Kuntarival, a városban élő távol-keleti politikai menekülttel dolgozott együtt, hogy „szociológiai térképet rajzoljon a képzőművészet közvetett eszközeivel egy a hazáját elhagyni kényszerült ember életútjáról. Feldolgozza és megjelenítse az egzisztenciális választás morális dilemmáit az elérhetetlennek tűnő ideális létállapot megteremtéséről. Hogyan lehet mindent újrakezdeni egy emberi élet derekán, miközben a hétköznapok nyomása idő előtti döntések folyamatára kényszerít? 


Never Again, 2014, stamp, wood, rubber, 30x65x97cm / ink box, 7x40x80cm
A művész a projekt során a közös munka hatásától megérintve elkezdte a Don’t Become a Statistic! (Ne legyél statisztika!) című rajzsorozatát, amely jelen kiállításának a gerincét alkotja. A kezdetben kicsi, A/4-es dosszié méretet idéző, fekete alapra rajzolt művek főszereplője a társadalom szövevényébe ágyazott egyén, a törékeny ember és annak megpróbáltatásai. 


Don't Become a Statistic!, 2013, mixed media, paper, 33,2x25,4cm (1 of 18 pieces)
Az olykor ironikusnak, szürreálisnak tűnő letisztult ikonográfiával dolgozó képek megdöbbentő újszerűséggel tárják fel az internacionális ember mai valóságát. A New Yorkban elkezdett munkáját tavasszal berlini ösztöndíján folytatta tovább.


Compromise, 2014, wrought iron, steel wire, wood, 274x60x60cm (detail)
„Egyéni mikrovilágok egy globális rendszerben” – mondja a művész. Baglyas legújabb kiállításán félreteszi a nemi szerepek tárgyalásának lehetőségét, most a nemtelen individumra koncentrál, a tulajdonságok nélküli, arctalan egyénre, akiben magunkra ismerhetünk.


"Live Memorial", 2014, indigo ink, paper, 50x70cm
Rajzain figurái olykor egy-egy ügy mellé állnak, felülkerekednek valamin, majd kiélvezik jutalmukat, vagy groteszk felállásban ellentmondásos dolgokat művelnek, széthúzást tanúsítanak, alá- és fölérendeltek, magányosak, megmosolyogtatóak. Máskor összefognak, de többedmagukkal is nehezen jutnak sokra, és minden igyekezetük ellenére épp csak szerény, zárt közösségük hőseivé válnak, míg végül döntéseik következményeként időnként elbuknak.


Our Fathers Are Waiting Slowly, 2014, mirror, porcelain, graphite powder, various sizes
Az Indigó Kedv indigói elfednek, megmutatnak és mismásolnak, a maguk ellentmondásában a festői, felületi szépségük maszatos nyomot hagy. Az egyén ujjait bepiszkítva stigmatizálnak, mint azt láttuk Baglyas előző Bunker és a Politikai barátság című projektjében. 


Mom, please, crochet me a sunrise!, 2014, typed writing, indigo
Az indigónak mint egy régi-szép anyagnak a jelen idejű használata a történelmi múltfeldolgozás igényére is figyelmeztet. A jelenünk megértése és a továbblépés, csak emlékeink újragondolása után lehetséges, még ha ez idealisztikusnak tűnik is.


Compromise, 2014, wrought iron, steel wire, wood, 274x60x60cm (detail)
Bár a kiállításon bemutatott művek címei, vagy a nagy - az emberi léptéket meghaladó - méretű objektek idegen nyelvű feliratai fenntartják az internacionális érzést, a művész korábbi munkáira építve definiáltan földrajzi helyhez köti a kiállítás másik felét, azaz megérkezünk Kelet-Európába. 


IDEA, 2014, styrofoam, indigo, various sizes / photo: Rita Somosi 
Emlékezve egy időszakra, amely a kiérdemelt vagy ki nem érdemelt kitüntetéseivel leplezte az egyéni sorsok szomorúságát. Mondhatnánk, hogy egy nemzetközi, emberközi utazás után nagyméretű pecséttel deklarálja a konzekvenciát NEVER AGAIN (Soha többé). - ISKI Kocsis Tibor


 photo: Rita Somosi


Special thanks to Gábor Juhász
Külön köszönet Juhász Gábornak

VILTIN Gallery Budapest 
On view till 14 June 2014

Megtekinthető 2014 június 14-ig


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése