Egyszer, Petri György Mint levetett című versét gépeltem rá vécé papírra. Ez inspirált arra, hogy a Dies irae eredeti latin szövegét hosszú napokon át szintén vécé papírra gépeljem. A gépelés során gyakran hibáztam, ezért minden gépelt példány egyedi. Az elírások, elütések és azok (X-el törölt) javításait meghagytam: láthatók, bár változók. A 8. versszak második soránál gyakran "félrenyúltam", és elütöttem a betűket, Babits Mihály fordításában ez így hangzik: "de a jót megváltod ingyen”.
Eddig 30 gépelt Dies irae készült el, két vécé papír tekercsre, ebből az egyiket installáció formájában tettem közzé a Mimetikus szerkezetek című kiállításon. A másik akkor kerül ki, ha elfogyott az előző. A rendelkezésemre álló falon elolvasható a Petri vers, ezt követően üveglap alatt képként megjelenik a Dies irae egy példánya. Mellette az egyik teleírt vécé papír tekercs, jobbról pedig egy perselyként funkcionáló fehér doboz. A képcímkén a használati utasítás. A Dies irae általam gépelt „eredeti másolatai” példányonként 1000 HUF ellenében szabadon letéphetők, elvihetők. További funkciójuk, sorsuk számomra ismeretlen.
A gépelést a kiállítás zárásáig folytatom és pótolom az elfogyott tekercseket.
Motivációk:
A Petri vers víziója, ebben az alapvetően vizuális művészeti kontextusban, hogyan gondolható tovább?
Celanói Tamás ferences rendi szerzetes 13. században írt „harag napja”, a „Napja Isten haragjának” az utolsó ítéletről és a bűntudattal teli lélek vívódásáról szóló szövege vécé papíron látva értelmezhető-e a könyörgés szimbólumaként? Az "örökérvényűség" kontextusfüggő-e?
A katolikus egyházban általánosan elfogadott és elterjedt latin szöveg a vécé papíron, milyen metaforikus minőségben jelenik meg?
A szakrális szöveg itt, hogyan válik profán képpé?
A mindennapi higiénéhez (Hügieia/Hygieia) kapcsoljuk-e még a lelki tisztaság fogalmát?
A kiállítás végén, szeptemberben könyvelek: összeszámolom hány darab Dies irae "fogyott el" majd kinyitom a perselyt és számot vetek.
A Mimetikus szerkezetek a 25. Miskolci Grafikai Triennálé kísérő kiállítása.
Kurátor Bán András és Bódi Kinga, munkatárs Madarász Györgyi.
Kiállító művészek:
Asztalos Zsolt, Baglyas Erika, Gruppo Tökmag (Budha Tamás és Tábori András), Csákány István, Csontó Lajos, Eperjesi Ágnes, Fa Mariann, Fabricius Anna, Fischer Judit / Mécs Miklós, Födő Gábor, Gábor Imre, Gyenis Tibor, Kokesch Ádám, Koronczi Endre, Lengyel András, Mészáros Richard Paul, Navratil Judit, Nemes Csaba, Szabó Ádám, Szabó Eszter, Szegedy-Maszák Zoltán, Szörényi Beatrix, Várnai Gyula, Vécsei Júlia.
