Jó előre gondoljon a jövőjére! / Think about your future well in advance!

Gerber Pál ezt mondta a megnyitón:

Örömmel látom…

Örömmel látom Baglyas Erika munkáját itt, ezen a kihalt, sötét, poros, elhagyott, és néma helyen.

Itt, ahol ember nem jár, ahol kiapad, megáll az élet. Ahol a nevetés hallucináció, a jókedv csak illúzió. A jókedv csak illúzió. A jókedv csak illúzió. 

Ahol a „szomorúság óceánja” a vidámság képét ölti, mintha minden rendben lenne. Mintha minden rendben lenne. Mintha minden rendben lenne.

Itt, ahol a dzsungel méterről-méterre, feltartóztathatatlanul hódítva foglal el minden teret, ahol csak nehezen, az utunkat álló liánokkal küzdve haladhatunk, amennyiben haladni akarunk ezen a területen.

Itt, ahol a barbárság nyers, elemi viszonyai működnek körülöttünk, ahol nélkülöznünk kell a dizájn életminőséget felemelő jelenlétét. Életminőséget felemelő jelenlétét. Életminőséget felemelő jelenlétét.

Ezt látva bizonytalanul fogalmazódik meg a kérdés: Azért nem kéne valamit a civilizációnak és a kultúrának is megtartani?

Itt veti fel Baglyas Erika az együttérzést és az együttműködést. Itt, ahol a bevásárlószatyrok nem tudnak találkozni. Itt, a „Mindenki Mindenki Ellen” projektjében.

Értékelem, ahogy ezen a pontján a világnak a lehetetlenre apellál. Szeretem, ahogy reméli és felteszi, hogy túl tudunk lépni fogyasztói meghatározottságunkon, fel tudunk pillantani egy másik horizont felé, vagy le tudunk nézni a szatyor aljáig.

Javaslom ezt a munkát a két sarkponton is felállítani, hogy hirdessék az ember különösségét a sötétségnek, a hidegnek, a jégnek és a pingvineknek. A pingvineknek. A pingvineknek.

És ezt a munkát minden dzsungel közepén is javaslom felállítani. Ott a majmoknak. A majmoknak. A majmoknak.

Tudható, egy ilyen munka a megoldás szempontjából jelképes, de be kell látnom, hogy éppen jelképességében van messzire szóló ereje. Baglyas Erika munkáját olyan kor szereplőiként nézzük örömmel, amely csordultig telt mindazzal, ami lényegtelen és kompromisszum.

A sötétségben ez a tárgy itt világít. A való világgal szemben a való világot képviseli, és léket üt a „Mindenki Mindenki Ellen” programján. Ez itt egy „Összetartás termelőszövetkezet”. Örökbecsű, tartósítószer nélküli. Nézünk lefelé. A bevásárlószatyor alján egy szívet találtunk. Hölgyeim és Uraim, fogjanak meg: Az ember mégis erkölcsi lény?!

           

Végül egy üzenetet kell átadnom. A Gerber azt üzeni: Erika szeretlek!

Gerber Pál

Budapest, MOM Park, Park Galéria, 2013. 06. 26.

Köszönöm a Molnár Ani Galériának - Molnár Aninak, Zombori Mónikának, Szegedi-Maszák Zsuzsinak - a pontos, korrekt, megbízható együttműködést, a figyelmet és bizalmat / Bozsik Róbertnek a hatékony együttműködést a MOM Park részéről / Gerencsér Győzőnek és Juhász Gábornak pedig a maximalizmust, türelmet, odafigyelést és a munka szeretetét. 

MOM Park / Park Galéria ajánlója

fotó: Szvoboda Péter

fotó: Mykolas Vaitiekunas

fotó: Madácsy István / Baglyas Erika

fotó: Szvoboda Péter

fotó: Szvoboda Péter

 

fotó: Szvoboda Péter

Jó előre gondoljon a jövőjére!

Think about your future well in advance!

 

Jó előre gondoljon a jövőjére!

Ma már szinte bárhol, ahol előkerül a pénztárcánk – cipőboltban, gyógyszertárban, bankban – egy pillanatra megállásra kényszerülünk a pénztárak mellett megtalálható, különböző szervezetek által elhelyezett adománygyűjtő dobozok mellett. Paradox módon ez leginkább azokban a társadalmakban gyakori, ahol a versenypiaci kapitalizmusnak már volt ideje mélyebb gyökereket ereszteni. Ezzel párhuzamosan az önkéntesség, a másokra – sokszor számunkra ismeretlen egyénekre – való „táv-odafigyelés” modern szokásrendszere is inkább ezekben az országokban terjedt el. Első hallásra ez ellentmondásosnak tűnhet: egyesek javának növekedése nem a közösség más tagjainak kárára történik? Míg korábban a másokon való segítés természetes igénye a szűkebb környezetben felismert nehézségek felé irányult, ma már sok civil szervezetnek globális kapcsolatrendszere van. 

 Az adományozás és annak pszichológiája a központi gondolatköre Baglyas Erika Jó előre gondoljon a jövőjére! című installációjának, melyet a MOM Parkban immár 6 éve működő Park Galéria különleges helyszínére tervezett. A művész kiindulópontja a Kádár-korban minden háztartásban megtalálható, házikó formájú persely volt. A hely- és helyzetspecifikus installáció ezt idézi meg a kéményén keresztül perselyként funkcionáló, gyerekméretű házikóval. A mű belsejében gyűlik az adomány, s mint oly sok más adománygyűjtés esetében, elsőre itt sem tudjuk, hogy – a saját lelkiismeretünk megnyugtatásán túl – ez kiken, mikor és milyen mértékben fog segíteni. Azonban a házikó nem szétszedhető, a benne összegyűlt pénz örökre bezárva marad, így a műalkotás részévé válik. A szegények a szegényekért / a szegények a gazdagokért / a gazdagok a gazdagokért / a gazdagok a szegényekért feliratú kordonokkal körbevett persely-házikó mérete gondolkodásra késztet – mi az értelme egy olyan háznak, melyben nem lehet lakni? A művész ezzel arra is reflektál, hogy sokszor olyasmit vásárolunk, mely csak külsőleg utal egy használható dologra. De vajon mi az, ami valóban szükséges? Hol húzzuk meg a határt? Hiszen az elmúlt évtizedekben a fogyasztói társadalmakban az életszínvonal folyamatos emelkedésének látszatát keltve egyúttal az igények és a kiadások is állandóan újraértékelődtek.   

A repülőterek, bankok és múzeumok tereiből ismerős kordonszalagok egyrészt elválasztják a nézőt a műalkotástól, másrészt egyúttal meg is védik a tárgyat. Meggátolják, hogy odaférjünk a házhoz, csak éppen annyira engednek oda, hogy beledobjunk esetleg egy pénzérmét. A ház formája persze egyértelmű metaforaként is értelmezhető: a különböző lakástakarék-betét lehetőségekkel, otthonteremtő hitelekkel, fiataloknak szóló fészekrakó programokkal naponta bombáznak bennünket a bankok, Jó előre gondoljon a jövőjére! és ehhez hasonló szlogenek segítségével. A lakás, az otthon megteremtésének vágya már gyermekkorban beidegződik mindenkibe, többek között a Gazdálkodj okosan! című, generációk fiatalságát meghatározó társasjátéknak köszönhetően, mely azt sugallja, hogy a lakásra való gyűjtés életünkben prioritást kell, hogy kapjon. A jövő azonban, ha jobban belegondolunk, egy paradoxon, csak elvben létezik; gyakorlati szinten a jövőre való gondolás a jelenben folyamatos megvonást, spórolást jelent. 

Think about your future well in advance!

Today almost anywhere where we might take out our wallet – a shoe store, a pharmacy, a bank – we feel a compulsion to stop for a moment and take note of the collection boxes placed there by various charities. Paradoxically this is more frequent in societies where free-market capitalism has had time to take deeper root. Simultaneously volunteering or donating money, a modern form of showing compassion for others (frequently people we don’t necessarily know who live halfway around the globe), is also more prevalent in these countries. At first this might seem contradictory: doesn’t the material growth of one individual occur at the expense of another member of the community? While previously the natural desire to help others was focused on adversities in one’s own smaller environment, today many civil organizations have global networks. 

 Donating and the psychology behind it form the central theme of Erika Baglyas’s installation Think about Your Future Well in Advance! The artist designed her work specifically for the unique space of Park Gallery, which, located inside MOM Park, is in its 6^th year of operation. The starting-point of the artwork is a house-shaped piggy bank, a child’s toy that was an accessory of almost every household during the Kádár era. The site-specific and situation-specific installation recalls this toy, taking the form of a child-size house that functions as a collection box into which you can drop money through the chimney. The donations accumulate inside the house, and as in the case of so many other donations, at first we are unaware of the uses to which it will be put (apart from the immediate use of soothing our own conscience). Who will it benefit? When? and How much? The house, however, cannot be taken apart. The money collected in it will forever be enclosed inside it as it becomes part of the artwork. The cordons that surround the house are inscribed with the phrases the poor for the poor / the poor for the rich / the rich for the rich / the rich for the poor. The size of the collection box itself compels us to contemplate, what is the point of a house that is not large enough to be inhabitable? With this, the artist reflects on our tendency sometimes to make pointless purchases when we buy merchandise that only in a superficial manner resembles a practical, useful product. But how do we define what is useful? Where do we draw the line if we consider that over the course of the past decades there has been a continuous improvement in the standard of living in consumer societies, a phenomenon that has also brought with it the constant reassessment of our needs and expenses.       

The cordons, familiar to us from airports, banks and museums, form on the one hand a barrier between the artwork and the viewers, while also providing protection for the object. They allow us just close enough to let us drop a coin or a bill in the house. The house shape can of course also be interpreted as a metaphor: banks swamp us with advertisements for various home-purchase savings accounts and mortgage possibilities, often specifically targeting young couples. The slogans are frequently variations on the phrase Think about Your Future Well in Advance! The desire to make a home for oneself is instilled in our heads at an early age with, among others, the board game Manage your Budget! (Gazdálkodj okosan!), which was familiar to several generations of Hungarians. Games like these suggest that saving money for a home should be a high priority for everyone. The future, however, is a paradox that only exists in theory; to think about one’s future in the present finds manifestation in savings and the gesture of depriving oneself of momentary pleasures today.