ACAX
/ Residency Unlimited (RU) New York
Baglyas Erika
Demokrácia
kritériumok - A közgondolkodás mint köztér
Inspirációk
A Magyar
Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában a doktori fokozatszerzési eljárás
folyamatában vagyok, a doktori tézisemen dolgozom. A dolgozatom tervezett címe A társadalmi trauma mint élethelyzet –
cenzúrázott elme a Kádár rendszerben. Az értekezésem azt vizsgálja, hogy a
magyar közgondolkodás jelenlegi hiányosságai és bizonyos aspektusai, milyen
társadalmi traumákra vezethetőek vissza. A társadalmi közbeszéd szintjén
feldolgozatlannak számító múltbéli események, hogyan gátolják a közösségi
magatartásminták fejlődését. Ehhez kapcsolódóan több művem és projektem
valósult meg, pl. A közösség mint orvos, Bunker, Politikai „barátság”.
Magyarországon
a jelenlegi politikai vezetés úgy rombolja a demokráciát, hogy közben a nemzeti
értékek megőrzéseként és megújításaként tünteti fel azt. Ennek eredményeképpen
az elmúlt években megnőtt az ideológiai okokból emigrálók száma. A közelebbi és
tágabb környezetemben egyre több szakmailag elismert szakember dönt úgy, hogy
külföldön folytatja az életét. Tehát arról van szó, hogy közvetett eszközökkel emigrációt
kényszerít ki a kormány. Nem csupán azok mennek el ebből az országból, akik a
megélhetésükért küzdenek, hanem azok a – saját területükön professzionális –
szakemberek is, akik nem egy centralizált és központosított „demokráciában”
képzelik el az életüket, hanem ahol az egyéni tudás valóban egy közösség
érdekeit szolgálja. A magyar értelmiségi réteg jelenleg tehetetlen a kormány
antidemokratikus intézkedéseivel szemben. A nagy tömegek pedig nehezen
mozgósíthatóak. Úgy hiszem, érdemi változás a mikro- és civil közösségek
szintjén érhető el, ezek sikeréhez a saját eszközeikkel művészeti projektek is
hozzájárulhatnak. Hogy ezek eredménye láthatóvá váljon, hosszú folyamat.
Az Egyesült
Államok mindig is az „ígéret földjeként” a lehetőségek országaként tűnt fel
azok számára, akik azért hagyták el az országukat, mert egy szebb jövőt
képzeltek el maguknak vagy a családjuknak.
A New York-i tartózkodásom során olyan kollaborációra épülő projektet szeretnék
létrehozni, amibe az otthonukat valamilyen kényszer miatt elhagyó embereket
vonnék be. Az érdekel, hogy melyek azok a kényszerítő erők, amik arra
késztetnek valakit, hogy egy másik országban, gyakorlatilag a nulláról kezdjen
új életet. Különösen érdekel, hogy melyek azok a mély pszichológiai tényezők,
amelyek kimondják a végső szót. Hol van az a határ, amitől kezdve
elviselhetetlen az, ami adatott, és honnantól/mikor/mely ponton dönt úgy
valaki, hogy „beleugrik a semmibe”. Az alapvető emberi jogok – mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog,
a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint
gazdasági, szociális és kulturális jogok, a kulturális életben való szabad
részvétel joga, élelemhez, neveléshez és munkához való jog – az egyéni élet szintjén,
miképpen korlátozódik a nagyon különböző, egyéni életek során. Az általam
vázolt projekt szereplői olyan emberek lennének, akik felvállalják azt, hogy
egy közösségi helyzetben, mások előtt, azokkal teljes mértékig egyenrangú
partnerekként a legmélyebb félelmeikről és traumáikról tudnak beszélni. A
résztvevők kiválasztása ott tartózkodásom során körvonalazódik. A célszemélyek
migránsok, akik valamilyen okból elhagyták szülőhazájukat, és jelenleg New
Yorkban élnek.
A
kollaborációra épülő projektem alapvetően egy eszközkereső projekt. Arra szeretnék
egy művészeti eszközt találni, amivel az egyéni sorsok, tapasztalatok
tanulságait egy közösség működési mintáiba lehet integrálni. Ehhez egy olyan
formát keresek, amiben az ember, az egyén nem pusztán „anyag”, hanem élő üzenet
is.
Úgy
képzelem, ha egy csoportban a személyes tapasztalatcsere az élőbeszéden alapul,
vagyis élmények megosztásán, akkor talán, nem csak az egyszemélyes motivációk,
hanem az adott náció kulturális, történelmi, szociális mintái is
körvonalazódhatnak. Mindezek tanulságul szolgálnak a projektben résztvevők
számára. Az egyéni élet színterén túl ezek azok a domináns tényezők, amelyek később
a mikroközösségek szintjén is megjelenhetnek.
A pályázat
munkaterve a fentiek figyelembevételével a következő fogalmak és jelenségek
vizsgálatát tűzi ki célul:
- az egyéni
emlékezet helye a társadalmi nyilvánosságban,
- egyéni
sorsok helye egy közösségen belül,
- a
társadalmi felelősségvállalás és múltfeldolgozás kapcsolata,
- empátia,
lojalitás, szolidaritás mint egy demokratikus társadalom működésének alapkövei,
- az egyéni
és közösségi érdekek találkozása egy társadalom életében,
- a
közgondolkodás mint köztér.
Ütemterv
A projekt első fázisa a
résztvevők megtalálása, ebben nagy segítségemre lenne a fogadó fél.
A résztvevők különböző nációjú migránsok.
Maximum 5-6 fővel szeretnék együttdolgozni, mert ennyi ember tud egy alkalom
során teljes mértékben egymás felé fordulni úgy, hogy mindenkinek elegendő
szabad tere legyen megnyilvánulni.
A projekt akkor kezdődik, ha
megtaláltam a résztvevőket. Onnantól minden döntést együtt hozunk meg. A
művész, jómagam, prekoncepcióval rendelkezik, vannak motivációi, de a
folyamatot együtt alakítjuk. Ennek figyelembevételével a prekoncepcióm a
következő:
Az általam szervezett események
informális jellegűek, és minimum annyi alkalommal találkozunk, ahányan vagyunk.
Az események központi cselekménye a főzés. Az étkezés az egyik olyan mindenki
számára ismert, gyakorolt és ezért fontos protokolláris esemény, ahol lehetőség
van közelebbről megismerni a másik embert. A terveim szerint minden alkalommal
más valaki készít ételt a saját személyes életterében. Az előkészületek közösen
zajlanak, így lehetőséget teremtenek arra, hogy egymásra utalttá váljunk. A
kölcsönös egymásra utaltság a bizalom alapköve, a bizalom pedig hozzásegít
bennünket ahhoz, hogy egymást megismerve beszélgessünk. Így megjelenhetnek azok a mély pszichológiai tényezők,
amelyek az egyének számára kényszerítő erővel bírtak abban, hogy elhagyják az
otthonukat.
Terveim
szerint a folyamatról videó felvétel készül, amennyiben erről közös
megállapodás születik.
Ha ez a
közmegegyezés nem történik meg, megpróbálunk más módot találni arra, hogy a
projekt tanulságai mások számára is elérhetővé váljanak.
A projekt a
terveimtől teljesen eltérő módon is megvalósulhat, a bevont személyek, azaz a
csoport véleményétől és elképzelésétől, döntésétől függően.
Bunker, 2012, Dovin Galéria, helyspecifikus installáció, épített tér
685x460x450cm,
erkély, 4 térfigyelő kamera, 2 monitor, szöveg a falon, és a kirakatüvegen. A
kiállításhoz kapcsolódóan két beszélgetés valósult meg: Beszélő 1. / Beszélő 2.
http://baglyaserika.blogspot.de/search/label/BUNKER
ACAX / Residency Unlimited (RU) New York
Erika
Baglyas
Criteria of
democracy – Public thinking as public space
Inspirations
I attend the Doctoral Programme of the Hungarian University of Fine Arts. I am doing the
doctoral degree process, currently I am working on my doctoral thesis. The
proposed title of my study is Social Trauma as a Life Situation – The Censored
Mind in Kádár’s Regime. The study aims to examine what kind of social traumas
have contributed to the current deficiencies and particular aspects of public
thinking in Hungary; how the development of community behavior patterns on the
level of public conversations in society is hindered by unprocessed past
events. I have already created a number of works and projects focusing on such
issues, for instance, Community as Doctor[1], Bunker[2], Political „Friendship”[3].
The way democracy is being demolished by the current
Hungarian political leadership gives the impression that what is being done
aims to preserve and renew national values. As a consequence, the number of
people who have left Hungary
for ideological reasons has increased. Both in my closer and wider environment,
more and more professionals make the decision to carry on with their lives in a
foreign country. The government in power uses indirect methods to force people
to emigrate. It is not only people who find it hard to make a living in Hungary
that emigrate, but also professionals, acknowledged in their own fields, who
would rather not live in a centralized “democracy” but in a place where
individual knowledge was indeed meant to benefit a community. Today, Hungarian
intellectuals are helpless and unable to fight against the anti-democratic
measures being introduced by the government. At the same time, it is difficult
to mobilize great masses of people. I am convinced that real change can only be
brought about at the micro-community and civil society level, and art projects
with their own tools may contribute to a successful outcome. However, it takes
a long process before visible results are reached.
The United States have always appeared to be the
„Promised Land”, the land of opportunities in the eyes of people who decide to
leave their homeland in the hope of a better future for themselves or their
families.
During my stay in New York, I would like to embark on a
collaborative project that would involve people who, in some way or other, were
forced to leave their homelands. I would like to focus on the forces at work
that induce somebody to start a new life, practically from zero, in a foreign
country. I am particularly interested in the underlying psychological factors that
are involved before somebody says the decisive final words. Where is the
boundary? Where, when, at which point does it come about that somebody feels
that it is no longer tolerable what he or she has to face, and decides to take a
“jump into nothing”? By listening to unique life paths, dissimilar in many
ways, I would like to discover, at the level of individual experiences, how
fundamental human rights – such as the right to life or freedom, the freedom of
opinion or expression, equality before the law, economic, social and cultural
rights, the freedom to participate in cultural activities, the right to food,
education and work – get to be limited. The participants in the project I have
in mind would be individuals who have agreed to talk about their deepest fears
and traumas in a social situation where everyone is equal partners. The
selection process of participant will be defined during my stay. The people I
would like to involve in the project are individuals who have left their home
country for some reason, and now live in New
York.
The collaborative project I am outlining here is fundamentally
aimed to find tools. I would like to find a tool in art that may be used to
integrate what can be learn from the life paths and experiences of individuals into
the patterns how a community functions. For this reason, I am looking for a framework
where the individual is not just “material” but a living message as well.
If the exchange of personal experiences, the sharing
of experiences in a group is based on spoken words, then I think that it may
also be possible to go further than individual motivations and get an outline
of the cultural, historical and social patterns a community of people (nation)
has. This is something that participants in the project can learn for
themselves. These are also the dominant factors that may emerge later on at the
micro-community level beyond the scenes of individual lives.
With the above taken into consideration, the work plan
focuses on the exploration of the following concepts and issues:
- the place of individual memory in the public sphere
of a society,
- the connection between social responsibility and
processing the past,
- empathy, loyalty and solidarity as foundation stones
in the functioning of a society,
- meeting individual and community interests in the
life of a society,
- public thinking as public space.
Work Plan
Finding
participants would be the first stage, and I would greatly appreciate if I
could get assistance from the host institution in this activity. Participants
from different countries of origin are to be involved. I would like to work
with 5-6 individuals at a time, because this number of people can pay full attention
to one another, and enough space is left for everyone to contribute.
The
project starts when I have found the participants. From that point on, all
decisions will be made together. I have my pre-conception and motivation as an
artist, but the process will be shaped jointly. With this taken into
consideration, my pre-conception is the following:
I will organize informal events at least as many times
as many people are involved. Cooking will be the focal activity of these
events. Having a meal together is an event that is known, practiced, and is an important
ceremony for everyone. It gives an opportunity to get know others better. I
plan to ask a different individual to prepare food in his or her private living
space on each occasion. Preparations will be made together in a way that we will
need to learn how to rely on each other. Interdependence is the foundation
stone of trust, and trust will help us to get to know one another and get us
talking. The aim is to reveal deeply rooted psychological factors that forced
individuals to leave their home.
I plan to record the process on video, if participants
jointly agree. If this agreement fails to come about, an alternative way to
present the outcome of the project should be sought in order to present the
lessons that can be learnt from the project.
The project may be delivered in an entirely different
way depending on the individuals involved, that is depending on the opinions,
ideas, and decisions of the group.
Bunker, 2012, Dovin Gallery,
site-specific installation, built space 685x460x450cm, a
balcony, 4 surveillance cameras, 2 monitors, text on wall and window. Two talks
took place related to the exhibition: Visitors’ Night 1 / Visitors’ Night 2. http://baglyaserika.blogspot.de/search/label/BUNKER