Transzparencia 1 / Transparency 1

ACAX / Residency Unlimited (RU) New York

Baglyas Erika

Demokrácia kritériumok - A közgondolkodás mint köztér

Inspirációk

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában a doktori fokozatszerzési eljárás folyamatában vagyok, a doktori tézisemen dolgozom. A dolgozatom tervezett címe A társadalmi trauma mint élethelyzet – cenzúrázott elme a Kádár rendszerben. Az értekezésem azt vizsgálja, hogy a magyar közgondolkodás jelenlegi hiányosságai és bizonyos aspektusai, milyen társadalmi traumákra vezethetőek vissza. A társadalmi közbeszéd szintjén feldolgozatlannak számító múltbéli események, hogyan gátolják a közösségi magatartásminták fejlődését. Ehhez kapcsolódóan több művem és projektem valósult meg, pl. A közösség mint orvos[1], Bunker[2], Politikai „barátság”[3].

Magyarországon a jelenlegi politikai vezetés úgy rombolja a demokráciát, hogy közben a nemzeti értékek megőrzéseként és megújításaként tünteti fel azt. Ennek eredményeképpen az elmúlt években megnőtt az ideológiai okokból emigrálók száma. A közelebbi és tágabb környezetemben egyre több szakmailag elismert szakember dönt úgy, hogy külföldön folytatja az életét. Tehát arról van szó, hogy közvetett eszközökkel emigrációt kényszerít ki a kormány. Nem csupán azok mennek el ebből az országból, akik a megélhetésükért küzdenek, hanem azok a – saját területükön professzionális – szakemberek is, akik nem egy centralizált és központosított „demokráciában” képzelik el az életüket, hanem ahol az egyéni tudás valóban egy közösség érdekeit szolgálja. A magyar értelmiségi réteg jelenleg tehetetlen a kormány antidemokratikus intézkedéseivel szemben. A nagy tömegek pedig nehezen mozgósíthatóak. Úgy hiszem, érdemi változás a mikro- és civil közösségek szintjén érhető el, ezek sikeréhez a saját eszközeikkel művészeti projektek is hozzájárulhatnak. Hogy ezek eredménye láthatóvá váljon, hosszú folyamat.

Az Egyesült Államok mindig is az „ígéret földjeként” a lehetőségek országaként tűnt fel azok számára, akik azért hagyták el az országukat, mert egy szebb jövőt képzeltek el maguknak vagy a családjuknak.

A New York-i tartózkodásom során olyan kollaborációra épülő projektet szeretnék létrehozni, amibe az otthonukat valamilyen kényszer miatt elhagyó embereket vonnék be. Az érdekel, hogy melyek azok a kényszerítő erők, amik arra késztetnek valakit, hogy egy másik országban, gyakorlatilag a nulláról kezdjen új életet. Különösen érdekel, hogy melyek azok a mély pszichológiai tényezők, amelyek kimondják a végső szót. Hol van az a határ, amitől kezdve elviselhetetlen az, ami adatott, és honnantól/mikor/mely ponton dönt úgy valaki, hogy „beleugrik a semmibe”. Az alapvető emberi jogok –  mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogok, a kulturális életben való szabad részvétel joga, élelemhez, neveléshez és munkához való jog – az egyéni élet szintjén, miképpen korlátozódik a nagyon különböző, egyéni életek során. Az általam vázolt projekt szereplői olyan emberek lennének, akik felvállalják azt, hogy egy közösségi helyzetben, mások előtt, azokkal teljes mértékig egyenrangú partnerekként a legmélyebb félelmeikről és traumáikról tudnak beszélni. A résztvevők kiválasztása ott tartózkodásom során körvonalazódik. A célszemélyek migránsok, akik valamilyen okból elhagyták szülőhazájukat, és jelenleg New Yorkban élnek.

 

A kollaborációra épülő projektem alapvetően egy eszközkereső projekt. Arra szeretnék egy művészeti eszközt találni, amivel az egyéni sorsok, tapasztalatok tanulságait egy közösség működési mintáiba lehet integrálni. Ehhez egy olyan formát keresek, amiben az ember, az egyén nem pusztán „anyag”, hanem élő üzenet is.

Úgy képzelem, ha egy csoportban a személyes tapasztalatcsere az élőbeszéden alapul, vagyis élmények megosztásán, akkor talán, nem csak az egyszemélyes motivációk, hanem az adott náció kulturális, történelmi, szociális mintái is körvonalazódhatnak. Mindezek tanulságul szolgálnak a projektben résztvevők számára. Az egyéni élet színterén túl ezek azok a domináns tényezők, amelyek később a mikroközösségek szintjén is megjelenhetnek.

A pályázat munkaterve a fentiek figyelembevételével a következő fogalmak és jelenségek vizsgálatát tűzi ki célul:

- az egyéni emlékezet helye a társadalmi nyilvánosságban,

- egyéni sorsok helye egy közösségen belül,

- a társadalmi felelősségvállalás és múltfeldolgozás kapcsolata,

- empátia, lojalitás, szolidaritás mint egy demokratikus társadalom működésének alapkövei,

- az egyéni és közösségi érdekek találkozása egy társadalom életében,

- a közgondolkodás mint köztér.

Ütemterv

A projekt első fázisa a résztvevők megtalálása, ebben nagy segítségemre lenne a fogadó fél.

A résztvevők különböző nációjú migránsok. Maximum 5-6 fővel szeretnék együttdolgozni, mert ennyi ember tud egy alkalom során teljes mértékben egymás felé fordulni úgy, hogy mindenkinek elegendő szabad tere legyen megnyilvánulni.

A projekt akkor kezdődik, ha megtaláltam a résztvevőket. Onnantól minden döntést együtt hozunk meg. A művész, jómagam, prekoncepcióval rendelkezik, vannak motivációi, de a folyamatot együtt alakítjuk. Ennek figyelembevételével a prekoncepcióm a következő:

Az általam szervezett események informális jellegűek, és minimum annyi alkalommal találkozunk, ahányan vagyunk. Az események központi cselekménye a főzés. Az étkezés az egyik olyan mindenki számára ismert, gyakorolt és ezért fontos protokolláris esemény, ahol lehetőség van közelebbről megismerni a másik embert. A terveim szerint minden alkalommal más valaki készít ételt a saját személyes életterében. Az előkészületek közösen zajlanak, így lehetőséget teremtenek arra, hogy egymásra utalttá váljunk. A kölcsönös egymásra utaltság a bizalom alapköve, a bizalom pedig hozzásegít bennünket ahhoz, hogy egymást megismerve beszélgessünk. Így megjelenhetnek azok a mély pszichológiai tényezők, amelyek az egyének számára kényszerítő erővel bírtak abban, hogy elhagyják az otthonukat.

Terveim szerint a folyamatról videó felvétel készül, amennyiben erről közös megállapodás születik.

Ha ez a közmegegyezés nem történik meg, megpróbálunk más módot találni arra, hogy a projekt tanulságai mások számára is elérhetővé váljanak.

A projekt a terveimtől teljesen eltérő módon is megvalósulhat, a bevont személyek, azaz a csoport véleményétől és elképzelésétől, döntésétől függően.

---

[1] A közösség mint orvos, 2011, Óbudai Társaskör Galéria, dr. Zalka Zsolt pszichiáterrel, Tóth Zsuzsanna pszichológussal. http://akozossegmintorvos.blogspot.de/

[2] Bunker, 2012, Dovin Galéria, helyspecifikus installáció, épített tér 685x460x450cm,
erkély, 4 térfigyelő kamera, 2 monitor, szöveg a falon, és a kirakatüvegen. A kiállításhoz kapcsolódóan két beszélgetés valósult meg: Beszélő 1. / Beszélő 2. http://baglyaserika.blogspot.de/search/label/BUNKER

[3] Politikai „barátság”, 2012, Viltin Galéria, 30 db papír zsebkendőre gépelt szöveg Kádár János 100. születésnapja alkalmából. http://baglyaserika.blogspot.de/search/label/Politikai%20bar%C3%A1ts%C3%A1g

ACAX / Residency Unlimited (RU) New York

Erika Baglyas

Criteria of democracy – Public thinking as public space

Inspirations

I attend the Doctoral Programme of the Hungarian University of Fine Arts. I am doing the doctoral degree process, currently I am working on my doctoral thesis. The proposed title of my study is Social Trauma as a Life Situation – The Censored Mind in Kádár’s Regime. The study aims to examine what kind of social traumas have contributed to the current deficiencies and particular aspects of public thinking in Hungary; how the development of community behavior patterns on the level of public conversations in society is hindered by unprocessed past events. I have already created a number of works and projects focusing on such issues, for instance, Community as Doctor[1], Bunker[2], Political „Friendship”[3].

The way democracy is being demolished by the current Hungarian political leadership gives the impression that what is being done aims to preserve and renew national values. As a consequence, the number of people who have left Hungary for ideological reasons has increased. Both in my closer and wider environment, more and more professionals make the decision to carry on with their lives in a foreign country. The government in power uses indirect methods to force people to emigrate. It is not only people who find it hard to make a living in Hungary that emigrate, but also professionals, acknowledged in their own fields, who would rather not live in a centralized “democracy” but in a place where individual knowledge was indeed meant to benefit a community. Today, Hungarian intellectuals are helpless and unable to fight against the anti-democratic measures being introduced by the government. At the same time, it is difficult to mobilize great masses of people. I am convinced that real change can only be brought about at the micro-community and civil society level, and art projects with their own tools may contribute to a successful outcome. However, it takes a long process before visible results are reached.

The United States have always appeared to be the „Promised Land”, the land of opportunities in the eyes of people who decide to leave their homeland in the hope of a better future for themselves or their families.

During my stay in New York, I would like to embark on a collaborative project that would involve people who, in some way or other, were forced to leave their homelands. I would like to focus on the forces at work that induce somebody to start a new life, practically from zero, in a foreign country. I am particularly interested in the underlying psychological factors that are involved before somebody says the decisive final words. Where is the boundary? Where, when, at which point does it come about that somebody feels that it is no longer tolerable what he or she has to face, and decides to take a “jump into nothing”? By listening to unique life paths, dissimilar in many ways, I would like to discover, at the level of individual experiences, how fundamental human rights – such as the right to life or freedom, the freedom of opinion or expression, equality before the law, economic, social and cultural rights, the freedom to participate in cultural activities, the right to food, education and work – get to be limited. The participants in the project I have in mind would be individuals who have agreed to talk about their deepest fears and traumas in a social situation where everyone is equal partners. The selection process of participant will be defined during my stay. The people I would like to involve in the project are individuals who have left their home country for some reason, and now live in New York.

The collaborative project I am outlining here is fundamentally aimed to find tools. I would like to find a tool in art that may be used to integrate what can be learn from the life paths and experiences of individuals into the patterns how a community functions. For this reason, I am looking for a framework where the individual is not just “material” but a living message as well.

If the exchange of personal experiences, the sharing of experiences in a group is based on spoken words, then I think that it may also be possible to go further than individual motivations and get an outline of the cultural, historical and social patterns a community of people (nation) has. This is something that participants in the project can learn for themselves. These are also the dominant factors that may emerge later on at the micro-community level beyond the scenes of individual lives.

With the above taken into consideration, the work plan focuses on the exploration of the following concepts and issues:

- the place of individual memory in the public sphere of a society,

- the connection between social responsibility and processing the past,

- empathy, loyalty and solidarity as foundation stones in the functioning of a society,

- meeting individual and community interests in the life of a society,

- public thinking as public space.

Work Plan

Finding participants would be the first stage, and I would greatly appreciate if I could get assistance from the host institution in this activity. Participants from different countries of origin are to be involved. I would like to work with 5-6 individuals at a time, because this number of people can pay full attention to one another, and enough space is left for everyone to contribute.

The project starts when I have found the participants. From that point on, all decisions will be made together. I have my pre-conception and motivation as an artist, but the process will be shaped jointly. With this taken into consideration, my pre-conception is the following:

I will organize informal events at least as many times as many people are involved. Cooking will be the focal activity of these events. Having a meal together is an event that is known, practiced, and is an important ceremony for everyone. It gives an opportunity to get know others better. I plan to ask a different individual to prepare food in his or her private living space on each occasion. Preparations will be made together in a way that we will need to learn how to rely on each other. Interdependence is the foundation stone of trust, and trust will help us to get to know one another and get us talking. The aim is to reveal deeply rooted psychological factors that forced individuals to leave their home.

I plan to record the process on video, if participants jointly agree. If this agreement fails to come about, an alternative way to present the outcome of the project should be sought in order to present the lessons that can be learnt from the project.

The project may be delivered in an entirely different way depending on the individuals involved, that is depending on the opinions, ideas, and decisions of the group.

---

[1] A közösség mint orvos/Community as Doctor, 2011, Óbudai Társaskör Gallery, with dr. Zsolt Zalka psychiatrist, Tóth Zsuzsanna psychologist. http://akozossegmintorvos.blogspot.de/

[2] Bunker, 2012, Dovin Gallery, site-specific installation, built space 685x460x450cm, a
balcony, 4 surveillance cameras, 2 monitors, text on wall and window. Two talks took place related to the exhibition: Visitors’ Night 1 / Visitors’ Night 2. http://baglyaserika.blogspot.de/search/label/BUNKER

[3] Politikai „barátság”/Political “Friendship”, 2012, Viltin Gallery, text typewritten on 30 paper handkerchiefs on the occasion of the 100th anniversary of the birth of János Kádár. http://baglyaserika.blogspot.de/search/label/Politikai%20bar%C3%A1ts%C3%A1g