Women's Day

Eventually, why should not I humiliate myself? / from the photo series of The words are forcing me, 2003-2004, lambda print, ed 1/5 + 2 a.p., 75x100 cm 

Végül is, miért ne alázzam meg magam? / A szavak kényszerítenek fotósorozatból, 2003-2004 lambda print, ed 1/5 + 2 a.p. 75x100 cm 

Erika Baglyas : Words Are Forcing Me, photo series, 2003-2004

What I am thinking about is that I’m living, said a 20-meter-long text I stretched over the water surface of the River Danube in Soroksár: Commuters on the sub-urban trains from or to the Csepel Island could see this text on their way to work or back home. The text My Solitude Comes from Giving Up was painted on the bicycle road leading to the Iron Mill in Dunaújváros (formerly named Stalin’s Town). I placed texts in Moscow Square, in the windows of the self-government of the one-time Stalin’s Town, in shop windows and on telephone boots, etc.

I used the shop windows, buildings, sidewalks and the river as if they were parts of my body; while I shared my thoughts in public spaces, I wrote a new sentence, overheard from others, on my skin every day. I displayed these sentences to the camera in my home or my most personal surroundings. It’s only what I couldn’t become that hurts, I overheard from the conversation between elderly people in the street. After all, why not humiliate myself?, I heard an art historian muttering under the nose at a conference, while balancing on top of a table in an attempt to put a curtain back on its hooks. I did my best to get on with everybody, shouted a woman in my face as I went past her in the underpass to the subway, while the child she was dragging behind just said, I promise not to be naughty again.
  
Baglyas Erika: A szavak kényszerítenek fotósorozat, 2003-2004  
Egyszer a soroksári Duna vízfelületére kifeszítettem egy 20 méter hosszú feliratot: Arra gondolok, hogy élek. A csepeli HÉV vonalán közlekedők láthatták a szöveget munkába vagy hazafelé menet. A dunaújvárosi Vasműbe vezető kerékpárútra felfestettem, hogy Magányom lemondásból fakad. Került szöveg a Moszkva térre, a néhai Sztálinváros önkormányzatának ablakaiba, kirakatokba, telefonfülkékre stb. Úgy használtam kirakatot, épületet, járdát, folyót mint a saját testemet: miközben saját gondolataimat köztereken tüntettem fel, a bőrömre naponta felírtam egy-egy olyan mondatot, amit másoktól hallottam. Otthonomban, legszemélyesebb környezetemben mutattam meg ezt a kamerának. Öregemberek utcai párbeszédéből hallatszott ki Csak az fáj, ami sosem voltam. Művészettörténész motyogta az orra alá egy konferencián, asztalon egyensúlyozva, a leszakadt sötétítő függönnyel bajlódva Végül is, miért ne alázzam meg magam?. Gyermekét a metróaluljáróban rángató nő ordította a képembe, amikor elhaladtam mellette Én igazán alkalmazkodtam mindenkihez, mire a kisfiú csak ennyit mondott Nem leszek rossz többé.

 I will not be bad anymore / from the photo series of The words are forcing me, 2003-2004, lambda print, ed 1/5 + 2 a.p., 75x100cm 
Nem leszek rossz többé / A szavak kényszerítenek fotósorozatból, 2003-2004 lambda print, ed 1/5 + 2 a.p. 75x100 cm

 

Konyhában, ágyban, társaságban / In the Kitchen, in Bed, in Public  

Női szerepmodellek bírálata a hazai kortárs fotográfiában / Critique of Gender Stereotypes in Hungarian Contemporary Photography

2013. 03. 12. kedd 18:00 / Tuesday 6 pm 12. 03. 2013
Kurátor / Curator Oltai Kata

Megnyitja / Opening remarks by Fliegauf Bence

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház