Eventually, why should
not I humiliate myself? / from the photo series of The words are forcing me, 2003-2004, lambda print, ed 1/5 + 2 a.p., 75x100 cm
Végül
is, miért ne alázzam meg magam? / A
szavak kényszerítenek fotósorozatból, 2003-2004 lambda print, ed 1/5 + 2 a.p. 75x100 cm
|
Erika
Baglyas : Words Are Forcing Me, photo series, 2003-2004
What I am thinking
about is that I’m living, said a 20-meter-long text I stretched over the
water surface of the River Danube in Soroksár: Commuters on the sub-urban trains
from or to the Csepel
Island could see this
text on their way to work or back home. The text My Solitude Comes from Giving Up was painted on the bicycle road
leading to the Iron Mill in Dunaújváros (formerly named Stalin’s Town). I
placed texts in Moscow Square,
in the windows of the self-government of the one-time Stalin’s Town, in shop
windows and on telephone boots, etc.
I used the shop windows, buildings, sidewalks and the
river as if they were parts of my body; while I shared my thoughts in public
spaces, I wrote a new sentence, overheard from others, on my skin every day. I
displayed these sentences to the camera in my home or my most personal surroundings.
It’s only what I couldn’t become that
hurts, I overheard from the conversation between elderly people in the
street. After all, why not humiliate
myself?, I heard an art historian muttering under the nose at a conference,
while balancing on top of a table in an attempt to put a curtain back on its
hooks. I did my best to get on with
everybody, shouted a woman in my face as I went past her in the underpass
to the subway, while the child she was dragging behind just said, I promise not to be naughty again.
Baglyas Erika: A szavak kényszerítenek fotósorozat,
2003-2004
Egyszer a
soroksári Duna vízfelületére kifeszítettem egy 20 méter hosszú feliratot:
Arra gondolok, hogy élek. A csepeli
HÉV vonalán közlekedők láthatták a szöveget munkába vagy hazafelé menet. A
dunaújvárosi Vasműbe vezető kerékpárútra felfestettem, hogy Magányom lemondásból fakad. Került
szöveg a Moszkva térre, a néhai Sztálinváros önkormányzatának ablakaiba,
kirakatokba, telefonfülkékre stb. Úgy
használtam kirakatot, épületet, járdát, folyót mint a saját testemet: miközben saját
gondolataimat köztereken tüntettem fel, a bőrömre naponta felírtam egy-egy
olyan mondatot, amit másoktól hallottam. Otthonomban, legszemélyesebb
környezetemben mutattam meg ezt a kamerának. Öregemberek utcai párbeszédéből
hallatszott ki Csak az fáj, ami sosem
voltam. Művészettörténész motyogta az orra alá egy konferencián, asztalon
egyensúlyozva, a leszakadt sötétítő függönnyel bajlódva Végül is, miért ne alázzam meg magam?. Gyermekét a metróaluljáróban
rángató nő ordította a képembe, amikor elhaladtam mellette Én igazán alkalmazkodtam mindenkihez, mire a kisfiú csak ennyit
mondott Nem leszek rossz többé.
I will not be bad anymore / from the photo series of The words are forcing me, 2003-2004, lambda print, ed 1/5 + 2 a.p., 75x100cm
Nem leszek rossz többé / A
szavak kényszerítenek fotósorozatból, 2003-2004 lambda print, ed 1/5 + 2 a.p. 75x100 cm
Konyhában, ágyban, társaságban /
In the Kitchen, in Bed, in Public
Női szerepmodellek
bírálata a hazai kortárs fotográfiában / Critique of Gender Stereotypes in
Hungarian Contemporary Photography
2013. 03. 12. kedd 18:00 / Tuesday
6 pm 12. 03. 2013
Kurátor / Curator Oltai Kata
Megnyitja / Opening remarks by
Fliegauf Bence
Magyar Fotográfusok Háza - Mai
Manó Ház
|