current

UPCOMING: With Passion
Artists: Erika Baglyas, Naomi Safran-Hon, Alisha Wessler, Jody Wood, Masha Zusman
Curators: Naomi Lev, Jovana Stokic
June 3, 2016
SLAG Gallery, NY, USA
/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
ALIBI

Baglyas Erika: ALIBI / solo show at Kortárs Művészeti Intézet - Dunaújváros (Institute of Contemporary Art) in collaboration with Z Angles Gallery. Curator Székely Sebestyén György art historian, the head of Z Angles Gallery, Cluj, Romania. On view till 13. 05. 2016 / in every day between 10 am - 6 pm --- except Sunday

/////////////////////////////////////////

PRIVATE NATIONALISM BUDAPEST / Imagined Communities,Personal Imagination, Budapest Gallery, HU, curator: Edit András, assistant curators: Zsóka Leposa, Mónika Zombori 
10. 27. 2015 - 12. 13. 2015 

///////////////////////////

24^th Drawing Show: Feelers curated by Susan Metrican, Boston Center for the Arts, Mills Gallery, 551 Tremont Street, Boston, Massachusetts, US
October, 9 - December 20, 2015

/////////////////////////////////////////////////////////////////

One of my works - The Winner's Glory, 2014, white and gold pen on black paper 19.69 x 27.56 in - is on a benefit auction for Residency Unlimited. Bidding on Paddle 8 is available until Wednesday July 15 at 5pm EST. Proceeds will serve to support RU's residency and yearly public programs.

//////////////////////////////////////////////

Protocol / CHIMERA-PROJECT / Budapest, HU, 29. January 2015 – 6. March

Chimera-Project is pleased to announce its upcoming exhibition “Protocol - Recordning the State of Liberation in Contemporary Drawing” opening on January 29th, 7pm and presenting works of Baglyas Erika, Koppányi Péter, Németh Róbert, Delphine Pouillé (F), Stefan Tiefengraber (A) and Wahorn András. 
facebook event

////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////


RU FUNDRAISER 2014 HIGHLIGHTS / NEW YORK
Two of my drawings will be available on the first RU online auction on Paddle8

From July 11 – July 28

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

Terra Nova, Gólya, Budapest, HU

//////////////////////////////////////////

Past, Continuous - Contemporary Reflections on the Cultural Legacy of Socialism, Fészek Artist's Club, Budapest, HU

more on artycok tv

/////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

The Future is Today! / participating in Stano Masár’s project / Chimera-Project @ ICA-D Institute for Contemporary Art, Dunaújváros, HU

///////////////////////////////


Indigo Mood solo exhibition at Viltin Gallery Budapest

opening \ 7 May 2014  7pm

speech \ Zoltán Pallag writer poet journalist

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

Presentation about my 3 months residency program at RU, New York, 2013

ACAX Budapest, 4 April 2014, 6 pm

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

THE WESTERNISATION OF THE EX-SOVIET BLOC – 100 HUNGARIAN MINUTES

screening in the frame of 100 minutes from video works of Miklós Erhardt, Zsolt Keserue, Gyula Július, Erika Baglyas, Gyula Pauer, János Sugár, Éva Emese Kiss, Pavilioni Journal, Bucharest, Romania, Thursday 16 January 2014

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

'Public Secrets' - Arts, Culture and Contemporary Indonesian Politics after the Fall of Suharto 

Performance by Arahmaiani  | Screening of Erika Baglyas’s film Honestly featuring CM Rien Kuntari
Saturday, January 11, 6-9pm | Project Reach NYC. 39 Eldridge Street, 4FL. New York NY, 10002

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

FIVE

Viltin Gallery | Budapest

12 12 2013 - 25 01 2014

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

Art Market Budapest 2013 represented by Viltin Gallery

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

Dual Rhythms 

A group exhibition with new work by Erika Baglyas, Jonathan Lemieux, Katarzina Marszewski and Yoon Bo-Sook and organized by Luise Kaunert. Residency Unlimited, New York, Saturday November 16, 2013 12pm-6pm

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

G A L L E R Y B Y N I G H T // T Y P E S E T T I N G
14-18 October, 2013, five openings every night at 8 PM

Studio Gallery, Budapest

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

Thresholds - MAKING THE MEDIUM

20-22 09 2013 CHB Berlin 

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

Out of the Museum and into the Street - Hungarian contemporary art after 2010

28 09 - 30 11 2013 Pavelhaus, Laafeld, Austria

///////////////////////////////////

Crosstalk

13-15 09 2013

///////////////////////////////////

Jó előre gondoljon a jövőjére! / Think about your future well in advance!

2013. június 26 - án, szerdán 19-kor / on 26 June 2013, Wednesday at 7 p.m. / Megnyitja: Gerber Pál, képzőművész / Opening speech: Pál Gerber, Artist / Park Galéria, MOM Park,1123 Budapest, Alkotás u. 53. Első emelet, Fórum tér felőli bejárat / 1st floor, entrance from Fórum Square
 www.molnaranigaleria.hu / www.mompark.hu

 

 ////////////////////////////////////////////////////

Konyhában, ágyban, társaságban / In the Kitchen, in Bed, in Public  

Női szerepmodellek bírálata a hazai kortárs fotográfiában / Critique of Gender Stereotypes in Hungarian Contemporary Photography

2013. 03. 12. kedd 18:00 / Tuesday 6 pm 12. 03. 2013
Kurátor / Curator Oltai Kata

Megnyitja / Opening remarks by Fliegauf Bence

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház

******

Stories from nowhere / Történetek sehonnan

While I'm staying here in Berlin I’m telling you a story with a photo series. This story takes place in a small country somewhere in East-Central Europe. The country could be anywhere, but it's nowhere. Therefore the name of it nowhere like a nowhere country or a nowhere zone. Frail and frozen people live in this country. They are often quite pessimistic, sad and even rare smile. Although this nowhere zone exists, almost invisible because it is a such a closed world where trust was lost – but nobody knows when, where and why. When you are in the nowhere zone, you can not always realize it but when you watch on this world from appropriate and safely distance, for ex. from Berlin, it is conspicuous. 

I found the protagonists of my stories at a flea market. The broken antique porcelain dolls –from the19th and the 20th century – were dug out of the ground. The sight of many broken porcelain dolls was shocked me because these looked like humans without heads, arms, legs and not only dolls. Therefor the dolls work like metaphore and symbol in my stories: they try to display a life of broken society which can not afford empathy, loyality, solidarity because it costs too much. 

Actually I create different small installations with these dolls in my studio in Berlin and take photos about it. Later I would like to show the photo series and these installations in a solo exhibition somewhere. But until then I regularly publish some of the pictures on my blog. 

One style of porcelan dolls has a special hand position, a gesture. This type calls "frozen dolls". So my Stories from nowhere are about a frozen country.

Berlin, 23.10.2012 

Amíg Berlinben tartózkodom, egy fotósorozaton keresztül elmesélek egy történetet. A sztori egy kis országban játszódik valahol Kelet-Közép-Európában. Az ország lehetne bárhol, de ez sehol sincs. Ezért a neve sehol, úgy mint sehol ország vagy sehol zóna. Törékeny és dermedt emberek élnek ebben az országban, akik gyakran elég pesszimisták, szomorúak és meglehetősen ritkán mosolyognak. Bár ez a sehol zóna ugyan létezik, mégis szinte láthatatlan, mivel egy zárt világ, ahol elveszett a bizalom – de senki nem tudja, mikor, hol és miért. Amikor a sehol zónában van az ember, nem mindig tűnik fel, de amikor távolabbról figyeli, egy biztonságos távolságból, akkor szembeötlő.

A történetem főszereplőit egy ócskapiacon találtam. A törött, antik porcelán babákat, amelyek a 19.-20. századból származnak, a földből ásták ki. Meghökkentett a sok törött baba látványa, mert úgy tűntek, mintha fej, kéz, láb nélküli emberek lennének, nem pusztán babák. Éppen ezért ezek a babák úgy működnek a történeteimben, mint metaforák és szimbólumok: egy olyan megtört társadalom életét próbálják bemutatni, ahol az empátiát, lojalitást és szolidaritást nem engedhetik meg maguknak, mert túl sokba kerül.

Különböző mini installációkat készítek a babákból a műtermemben és ezeket fotózom. A későbbiekben szeretném egy önálló kiállításon bemutatni az itt készült anyagot. De addig is a blogomon rendszeresen közzéteszek néhány képet.

A porcelán babák egyik stílusának speciális kéztartása van. Ezt a típust úgy hívják dermedt, „fagyott baba”. A Történetek sehonnan egy dermedt országról szól.

Berlin, 2012.10.23. 

*****

Reflexiók a Beszélő 1. után

Beszélő 1. Dovin Galéria, 2012.05.21.

A Dovin Galéria Bunker című kiállításához kapcsolódó Beszélő 1. (egy volt ügynök és egy volt célszemély beszélgetése) esemény után érkezett visszajelzések alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ezeket, az írásban kapott hozzászólásokat fontos lenne nyilvánossá tenni. A beszélgetés végén többen mentek el úgy, hogy ott és akkor nem szívesen szóltak hozzá az elhangzottakhoz, nem tudták vagy nem akarták a reakcióikat megosztani másokkal, viszont van véleményük.

Aki szívesen közölné a véleményét az ott elhangzottakkal kapcsolatban, küldje el ide: baglyase@gmail.com subject: Beszélő 1. A beérkezett leveleket meghatalmazás alapján névvel vagy név nélkül teszem közzé itt.

Vélemények 

"Szerintem alapvető fontosságú a volt ügynök viselkedésének megértésében az a beszélgetésből kiderült tény, hogy igazából csak belesodródott abba, hogy nyíltan vállalja ügynökmúltját. Valószínűleg önszántából nem fedte volna fel magát (még családja előtt sem!) és pontosan emiatt a felelősségvállalás, megbánás az ő esetében totálisan elmaradt. Először azt gondoltam, hogy nagyon bátor dolog tőle, hogy eljött a beszélgetésre, de elkeserítő volt látni, ahogyan emiatt egyúttal fel is mentette magát a bűne alól.
Úgy gondolom, hogy még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy erről a témáról érzelmek nélkül folyjon egy ilyen beszélgetés. Szükség van ehhez egy jelentős időbeli distanciára.
Azt sajnáltam, hogy a két résztvevő nem a képzőművészet területéről érkezett, úgy számomra még izgalmasabb lett volna. Jelenleg a saját témámban kutatok az ÁBTL-ben és mindig eszembe jut, hogy milyen érdekes lenne az iratokban szereplőket egymással és a leírtakkal szembesíteni."

2012. május 31.
Zombori Mónika 

***

"Nekem érdekes szimbolikát hordozott a technika és problémái - hogy amúgy ez a történet mediatizált módon jut el a mai fiatalokhoz, nehezen, akadozva, aztán, és ezt a megfigyelt is mondta, mégsem tudott 50 évet áthidalni - és mintha ezért kellett volna kijönniük a bunkerből, hogy megszűnjön ez az áttétel, ez a közvetítettség, és végre testközelbe kerüljön a egész. Kicsit furcsa volt, hogy ennyire természetes a megfigyelő számára, hogy nyíltan vállalja a dolgot, és az is, hogy a megfigyeltben semmi haragot nem éreztem, sem a megfigyelő, de az egész történet miatt sem.

Sajnos nem tudtam végig maradni, de azért motoszkált bennem tovább. És másnap eszembe jutott, hogy az apám elmesélte már, hogy őt is megfigyelték, sőt, kiderült, most rákérdeztem, hogy egy ismerős házaspár férfitagja volt, még nyaraltunk is együtt velük, állítólag én is ismerem őket. Persze, nem emlékszem rájuk. Most faggattam, haragszik? Szeretné látni, hogy mit írtak össze róla? Őt nem érdekli, tudta akkor is, hogy úgyis lehallgatják (igazgató volt egy nagy cégnél, a .... Elvtárs után, már pályázati úton nyerte el), nem olvasná el, ami elmúlt, elmúlt, ő előre néz. Ez nekem tetszik, de sokan nem állhatnak így hozzá, mert az ő életükre más és rossz hatással volt mindez...én megnyitnám az aktákat. Legalább kiderülne, hogy tényleg ez hiányzik-e nekünk. És az nagyon fontos és végre, hogy a művészet is beszáll a napi politika tematizálásába... "


2012. május 30.
Somogyi Zsófi

 ***

"A gondolat, ami jár bennem, folyamatosan (és helyzetfüggően változó) hangsúlyokkal bír. A beszélgetés estéjén az ügynök nagyon is méltányolható kiállásával meg nem elégedők számonkérései a "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!" érzést erősítették meg bennem, felülkerekedett az együttérzés a kitaszítottal, a kisebbségben lévővel. 

Fontosnak tartom hozzáfűzni, hogy az együttérzés természetesen nem jelent feloldozást is. Nem kaphatunk felmentést az alól, hogy vállaljuk a felelősséget a tetteinkért. Mindig. Csak annyit jelent, hogy egy közösség reakciója kiszámíthatatlan, és én nagyon bírnám, ha a (beszélgetésen nem lévő) moderátorok ilyen helyzetben a közösség reakcióját más szabályok szerint vennék figyelembe, mint ahogy ez a moderátoroktól szokásosan elvárható.

Szóval szerintem ilyen esetekben kell, hogy legyen moderátor, akinek a dolga az volna, hogy az ítélkezés irányába hajló kérdéseket visszafogja, és ítéletmentes érdeklődéssé szelídítse. Mert persze nagyon érdekes kérdés az, hogy hogyan lehet családban, házasságban élni úgy, hogy ők semmit sem tudnak az egészről. (Megjegyzem, ilyen emberek ma is vannak, a szakmájukkal jár, hogy valódi tevékenységüket titokban tartsák. Erről nyugalomba vonult sima hírszerzőket is kérdezhetnénk.) Kíváncsiak vagyunk erre mindnyájan. De nem lehetünk kíváncsiak nyilvánosan arra, hogy az illető mit válaszol a "hogy lehet így élni" stb kérdésekre. A moderátor viszont viselkedésével pont ahhoz adhat mintát, hogy ne csak az ügynök hárításait, kognitív disszonanciájának feloldására tett csúsztatásait, hanem a sajátjainkat is képesek legyünk időben felismerni."


2012. május 26.

***

"Engem rettenetesen felkavart. Nekünk személyes családi tragédiánk húzódik 56 mögött."

2012. május 25.

Berzy Ágnes

*** 

„Amikor megkaptam a meghívót a beszélgetésre, azt gondoltam, hogy tömegek lesznek, és nem jutok majd be a galériába.

Nem így történt.

Nekem csak ott a helyszínen derült ki, hogy a megfigyelő nem ezt a megfigyeltet súgta be, hanem másokat. A mások életét figyelte. Ők pedig nem voltak ott. De azt hiszem, hogy az egyre inkább kedélyesre forduló beszélgetésnek nem ez volt az oka.

A besúgó felajánlotta a nyakát. Nehéz az odatartott nyakba fogakat mélyeszteni. Persze, akar a franc egy ilyen nyakba harapni. De ha nem, akkor mi legyen? Mit tudhatunk meg ettől az embertől?

Sok érdekeset nem mondott, katarzist nem okozott. Kicsit oligarházott, barátkozott, egyre inkább felbátorodva dicsekedett.

„Nem kell túlmisztifikálni a dolgot”- mondta többször is.

„Az Esterházy család századok óta lefekszik a hatalomnak” – állította irodalmi kitérőjében.

Kezd sok lenni a faszi, úgy tűnik mégiscsak ki van éhezve valami orrbavágásra. Elvárná, hogy legyen már végre bűnhődés, anélkül nem lesz feloldozás sem.

Mondja a szövegét, íródik a lemez.

Mi nem hisszük, amit mond, mert amit mellette elhallgat, az kibeszéletlen.

A megfigyelt most lazíthat.

(De tudjuk-e, hogy kik ma a megfigyeltek?)”

2012. május 25.

Nemes Csaba

***

"Nekem katartikus volt. Nem írnám ezt a szót, ha nem került volna elő a helyszínen.
Mert nem "megtisztulás" értelemben kavart föl a beszélgetés, hanem "bekoszolódás" értelemben: vajon nekem milyen jellemem van? 

Honnan tudhatom, hogy én hogyan reagálnék hasonló helyzetben? 

Honnan lehet tudni, hogy a hasonló reakció mindig jellemhiba, ahogy Polgár úr nevezte, és nem szimpla butaság, becsaphatóság, megvezethetőség? 

És egyébként is: hol a határ az ésszerű kompromisszum és a feltétel nélküli elvhűség között?
Az ember mindig feltételezi magáról, hogy képes a helyes döntésekre, morális értelemben is. Ha kiderül, hogy mégsem, akkor működésbe lép a hárítás, különben nem lehetne élni. 

Mi az életösztön ára?

Én nem voltam ilyen élethelyzetben, úgyhogy sok mindent egyszerűen nem tudok magamról, az igazi jellemvonások csak szélsőséges helyzetekben mutatkoznak meg. De vajon tényleg mindenki jellembajnok-e, aki annak hiszi magát? Kevésbé éles, puhábbra kerekített mindennapi helyzetekben hogyan viselkedik egy vélt jellemhős? Nincs-e belekódolva számos apró döntésbe, belenyugvásba, kiegyezésbe, hallgatásba, jóváhagyásba, vagy éppen hangoskodásba, ellenkezésbe, dirigálásba a jellem gyengesége?
Borzongással hallgatok mindenkit, aki nagy mellénnyel kéri számon az általa elvárt erkölcsi tartást a másikon. "

2012. május 24.

***

"Azt gondolom, hogy ez egy olyan téma, ami beleszorult egy olyan szimbolikus térbe, ahonnan elég nehéz ennyi év elteltével a megfelelő helyre terelni. Az ilyen munkák, mint a tiéd, illetve felkészült történészek egy normális világban elérhetnék, hogy értelmes társadalmi közbeszéd induljon ebben az igencsak terhelt témában. Fontosnak tartom az erőfeszítéseiteket, és kívánom, hogy elindítson egy olyan folyamatot, ami releváns kérdéseket tesz fel, illetve továbbgondolásra késztet. Hogy aztán lesznek-e igazi válaszok...?

A beszélgetéssel kapcsolatban nekem csak az volt furcsa, és nehezen érthető, hogy az, aki ügynök volt, miért nem érzi a szavainak - amik mögött komoly tettek, és szándékok húzódnak meg - a súlyát, és a nyilvánosság felelősségét. Miközben persze a nyilvánosság elé lépés egy méltányolandó gesztus. Csak hát ha ezt megteszi valaki, akkor tudnia kellene élnie, és nem visszaélnie ezzel az eséllyel.
Persze a körülményeket, a pontos történeteket nem ismerjük, és pont ez a legnagyobb baja ennek az egésznek, hogy egyelőre esélye sincs belelátni pontosan ezekbe a dolgokba.
Számomra nem a nevek fontosak, mert nem a listákon keresztül ismerhető meg ez a korszak, hanem az esetekből, amit viszont azok az emberek mesélhetnek el, akik részt vettek a rendszer működtetésében. Ezt részben a levéltári anyagok hozzáférhetősége biztosíthatná, illetve a még élő szereplők, akkor ha a lehetőségeken belül tárgyilagosak tudnak maradni..." 

2012. május 24.

Orbán György

***

"Arra vártam, hogy valamit megértek, hogy kirajzolódik előttem egy szerkezet, ahol tiszta, kemény, határozott vonalak vannak, és válaszok a miértekre.

Ezzel ellentétben ami számomra kiderült, hogy nincsenek miértek. 

Nem egyértelmű, hogy mit tett, vagy mit nem tett a megfigyelt. 

Hogyan lettek amerikai kapcsolatai? 

Ezek szerint lehetséges volt bejárni az "amerikai" könyvárba? 

Ha igen, akkor ez mégis miért keltette fel a figyelmet?

És hogy lehet az, és miért lehetséges, hogy a megfigyelő egy emberi gyengeség kommentel kipipálja ezt a szitut, és éli boldogan az életét a korzón ebédelve?

És nem nyerteseket és veszteseket láttunk, hanem két valószínűtlenül erős karaktert, teljes azonosulást a szerepekkel. 

És persze rögtön visszaidéz egy esetet, ugyanis van egy ismert ügy, egy kettős ügynök/tanszékvezető esete. Kis zsenge diákként félelmetesnek tűnt, tekintélyt parancsolt, és persze valahogy mindenről tudott. Kiépítette a maga rendszerét. Voltak vele beszélgetések, megjelentek róla cikkek miután az ügy nyilvánosságra került, de valahogy maga a személyiség, az ember tűnt el a képből. 

De ha nem ők a mai vesztesei a rendszernek, akkor ki? 

Mi a helyzet azokkal, akiket be akartak szervezni, és ellenálltak? Lehetséges volt? 

Vagy mégis ők a vesztesek, mert mechanikus egységekké váltak?"

2012. május 24.

***

„Még mindig a torkomban égnek a kérdések. A fel nem tettek.

Csak nagy szavak jutnak eszembe, nehezen tudom kicsinyíteni, kisebbíteni…aki nem volt ott a Bunkernél, talán nem is érti, mi történt ezen a sorsfordító kora estén a Galamb utcában. Miféle különös tükörjátéka a sorsnak, vagy a történelemnek, hogy a Dovin Galéria kirakatán sorakozó nevek közül bárki ebben a kicsike utcában, a szemben lévő oldalon teljesíthetett „szolgálatot”  ’89 előtt.

Itt ült most egy közülük. És egy idő után nem lehetett tovább kérdezni, mert bár ott ült, nem volt ott senki. Csak a rendszer lenyomata. Egy nyúlós, ragadós valami. Amitől szabadulni kéne, ha hagyná. De épp lényege szerint való, hogy behálóz, nem ereszt. Mi a módszer a megszabaduláshoz?

Tudni akarunk valamit, de nincs válasz, hiába a kérdések sokasága. Attól kell félni, nem is lesz válasz soha, mert az idő nem enged a szorításból: múlik, megy, módosít, mindent magával ragad: tényeket, tanukat, testet-lelket.  

Addig kell keresni, amíg megtaláljuk azt, aki érti a kérdést. Aki nem magát menti, ha választ ad, hanem maga is kérdez: miért tettem?

Ha engedjük, akkor beszippant a feledés-spirál.

A katarzisra várunk.

(A katarzis görög eredetű szó (’katharszisz’), melynek eredeti jelentése: megtisztítás, kiengesztelés, beteljesülés. A szó művészeti értelme a műalkotás mély átélésén, megértésén alapuló szellemi megtisztulást jelenti. Ez a befogadóban kiváltott nagy mélységű hatás az önérdek nézőpontjának felfüggesztésére, és az egész emberi nem érdekével való azonosulásra késztet.)”

2012. május 24.

Ránki Júlia

***

"Az ügynök és a megfigyelt beszélgetéséhez: mondjuk az egyébként (már eleve) jó kérdés, mi is lenne maga a katarzis. De most komolyan, hogyan lehet azt át/megélni, leírni. Ezen gondolkodtam tegnap a beszélgetés közben is, s hogy nekem mit jelentene a katarzis. Ez vmi performatív, kognitív, pszichológiai, politikai kategória? Nekem, mint kívülállónak, illetve benne állónak is, hiszen erkölcsi értelemben mélyen megvetem a Kádár-rendszert (erkölcsi felelősség).

Milyen lehet a (meg)szabadulás pillanata? 

S most azt gondolom, semmilyen. Üres."

2012. május 22.
Böcskei Balázs

***

 "Elnézést hogy eljöttem, de engem nagyon megviselt a tegnap este. Az "ex-ügynök" fellépését, beszédstílusát egyszerűen elfogadhatatlannak tartom. Nem ügynökmúltja miatt, hanem pontosan amiatt az ellentmondás miatt, hogy ami nyilvánvalóan neki sem sikerült (feldolgoznia a múltját), vagyis nem élt át katarzist (bűnbánat-bűnbocsánat), azt másoktól is megtagadná. Ahogy a mi generációnk érthetetlenül áll szemben avval, hogy erről a társadalom, nem akar-tud beszélni, ugyanúgy ő sem érti, még mindig a lényeget. Hárít, nagyon erősen hárított, másokra mutogatott, nyilvánvaló bennfentesként próbálja az eseményeket relativizálni. Kíváncsian várom a munkád folytatását és sajnálom hogy annyi évtized után is ez a történet darázsfészek, ahol lassan nekünk is kényelmetlenül kell éreznünk magunkat." 

2012. május 22.

***

"jó reggelt

csak meg akartam köszöni a tegnap estét.

nagyon érdekes volt

eléggé kiakasztott persze

kattog is az agyam tegnap óta sok mindenen evvel kapcsolatban

mindenesetre, nagyon tanulságos volt

köszönöm"

2012. május 22.
Esterházy Marcell

***

///////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////
A Bunker című kiállítás nyitva tartása 2012. május 23-ig meghosszabbítva!

Baglyas Erika Bunker című kiállítása a Kádár-korszak mindenkire kiterjesztett monitoring rendszerét szimulálja korunk technokrata megfigyelőeszközeivel egy központi épített létesítményre zoomolva. A kiállításhoz kapcsolódóan beszélgetések formájában két esemény valósul meg: Beszélő 1. és Beszélő 2. címmel. Az első a rendszer által kompromittáltak szubjektív élményein keresztül, a második pedig a művészeti diskurzus absztrakciós sémáira reflektálva foglalkozik a kádári szociális terekkel.

Beszélő 1.

2012. május 21-én, hétfőn 18h

Ezen az eseményen néhai szemtanúk, egy volt ügynök és egy volt célszemély, a megfigyelő és megfigyelt beszélget egymással a rendszerváltás előtti évtizedekről, a Kádár-rendszer Állambiztonsági Szervezetének működéséről, egy ügynök beszervezéseinek körülményeiről, egy megfigyelt sejtéseiről, saját szerepükről, helyzetükről, választási lehetőségeikről, a kommunista diktatúrához való akkori és jelenlegi viszonyukról: az életükről.

A beszélgetés célja az, hogy a sok közül két olyan ember, akik ennek a diktatúrának az elszenvedői voltak saját tapasztalataikat a nyilvánosság előtt megoszthassák egymással és velünk, a hallgatósággal; így téve átélhetőbbé az ember mindennapi létkérdéseit, dilemmáit a magyar történelem megfélemlítéssel, elfojtással, és elhallgatással traumatizált időszakában.

Az eddig teljesen zárt épített teret, a Bunkert, ez alkalommal megnyitjuk, a néhai megfigyelő és megfigyelt a Bunker belsejében, a nézőtől elzártan foglal helyet, és kommunikál egymással. A beszélgetést folytatók nem látják a közönséget, a közönség pedig csak közvetve, vetített képen figyelheti a diskurzust és mikrofonról kihangosítva hallhatja a párbeszédet. A kettőjük beszélgetése akkor ér véget, amikor ők ketten úgy döntenek, itt és most nincs több mondanivalójuk egymásnak.

Ekkor kijönnek a Bunkerből, interaktívvá válik az esemény, a közönség bármit kérdezhet tőlük, így folytatódhat, immáron közösen a Beszélő 1.

Az eseményről videófelvétel készül.

Beszélő 2.

2012. május 29-én, kedden 18h nyilvános szakmai beszélgetés

2012. május 24-én bezár a Bunker című kiállítás, lebontjuk az installációt, a galéria teréből eltűnik minden eddigi installációs elem, a kiállítótér visszaáll „normál” állapotába.

A galéria mint köztes tér ezúttal a performativitás tereként funkcionál, amelyben nincs az alkotótól és befogadótól független mű, van viszont néző, kérdező, beszélő, hallgató, résztvevő által megalkotott akció, esemény. A galéria ugyanakkor emlékezeti tér is ez alkalommal, a padlón látható Bunker alaprajza kijelöli a beszélgetők fizikai helyét, a falon lévő fotódokumentáció pedig segíti felidézni a már nem létező installáció formai jegyeit.

Az esemény központi témája a társadalmi tér múltja és jelene. A Kádár-rendszer privát, közösségi, köztér fogalmai, ezek megjelenési formái, lehetőségei, keresztmetszetei (ha voltak). A 3T (támogatott-tűrt-tiltott) kategória-rendszer társadalmi vonatkozásai, mindezek jelenünkre gyakorolt hatása.

Felkért résztvevők:

Böcskei Balázs politológus
Kicsiny Balázs képzőművész

Kovács Éva szociológus
Mélyi József művészettörténész
Sasvári Edit művészettörténész
Szemerey Samu építész
Standeisky Éva történész

Az eseményről videófelvétel készül.

Mindkét eseményre minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A szervezők:

Német Szilvi művészettörténész

Baglyas Erika képzőművész

A kiállítás megtekinthető: 2012. május 23-ig bezárólag, keddtől péntekig 12:00-18:00, szombaton 11:00-15:00 között.

Bővebb információ a kiállításról:

http://baglyaserika.blogspot.com/2012/03/bunker.html

Helyszín: 1052-Budapest, Galamb utca 6.

Elérhetőség:

Telefon: +36 1 318 3659

Mobil: +36 30 566 2754

e-mail: info@dovin.hu

http://www.dovingaleria.hu

http://www.facebook.com/dovin.galeria

 *** *** ***

2012.04.18, szerdán 14h-tól Kicsiny Balázzsal és a MKE Doktori Iskola hallgatóival beszélgetünk a Bunker című kiállításról a Dovin Galériában.
(H-1052 Budapest V. Galamb utca 6.)

Az esemény mindenki számára nyitott! (kb. 1.5 óra időtartam) 

Egy kis olvasnivaló:

Ungváry Krisztián: Egyenes út a csúcsra

http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/tanulmanyok/kadarrendszer/ungvary_egyenesut

Fotó: Kiss Anikó

***
 "lássa Harangozó elvtárs" / "Look at it Comrade Harangozó!"

hamarosan / coming soon
BUNKER

Dovin Galéria Budapest / Dovin Gallery Budapest

megnyitó 2012 04 13 20h / opening 13 04 2012 8pm

megnyitja Ungváry Krisztián történész / opening speech by Krisztián Ungváry historian
***
 félúton / midway

 

 

készül életem első erkélye / my first balcony is preparing yeah