|
Never Again, 2014, stamp, wood, rubber, 30x65x97cm
Erika Baglyas spent the last autumn in Brooklyn, New
York, participating in the Residency Unlimited programme. She was well-prepared
when arriving to the Big Apple. After prior arrangements, she started working with Cordula Maria Rien
Kuntari, a political refugee from the Far East living in the city, to draw with
the indirect means of art a ’sociological map’ of the life path of a person who
was forced to leave her mother country. She aimed at processing and visualizing
the moral dilemmas of an existential choice to create a seemingly unreachable
ideal state of existence. How can someone start all over again in mid-life when
the pressures of everyday life force them into a rut of constantly making
premature decisions?
|
Inspired by their collaboration during this project,
Baglyas launched her drawing series titled ‘Don’t
Become a Statistic!’ which became the backbone of her present exhibition.
The main character of her art, initially drawn on a small black base redolent
of an A4-size folder, is the individual, the fragile human being embedded into
the tissue of the society and his tale of woes.
|
20804, 2014, modified award medal |
The pictures that operate with
the tools of pure iconography seem ironical and surreal sometimes. They reveal
today’s reality of the global citizen with shocking novelty. The work she
started in New York continued during her Berlin artist residency this spring. ’Individual micro-worlds in a global system’ - says
the artist. Baglyas puts aside the option of discussing gender roles in her
latest exhibition to concentrate on the genderless individual, the featureless,
faceless person in whom we may recognize ourselves.
|
Pen drawings on paper, 2014, 50x70cm, modified award medal in box, 2014 |
The figures of her drawings sometimes champion a
cause, triumph, then rejoice over their reward, or they do controversial things
in some grotesque set-up, manifesting dissension, being subordinate or
superior, lonely and amusing. At other times, they team up but still
can’t make much out of it. Despite all their efforts, they only become the
heroes of their closed, modest community until they sometimes fall due to the
consequences of their decisions.
|
Don't Become a Statistic!, 2013, mixed media, paper, 33,2x25,4cm (18 pieces) |
The indigos of the Indigo
Mood disguise, show and muddle. With their own contradiction, their
picturesque, superficial beauty leaves a smudged mark. They stigmatize by
mucking the individuals’ fingers, as it had been seen in Baglyas’ previous
projects ‘Bunker’ and ‘Political Friendship’. The present use
of indigo, an old and beautiful material, reminds us to also claim the
elaboration of the historical past. Understanding our present and moving
forward will only be possible after rethinking our memories, even if it seems idealistic.
|
Compromise, 2014, wrought iron, steel wire, wood, 274x60x60cm |
Although the titles of the exhibited art works and the
foreign language captions of the large objects that exceed human scale keep up
the international feeling, the artist, building on her previous works, ties the
other part of the exhibition to a definite geographical place: We have just
arrived to Eastern Europe.
|
The Uncel's Hand, 2014, steel gloves, indigo, wood, 27x6x22,8cm |
Remembering the period that camouflaged the sadness
of individual fates with deserved or undeserved honours. We might, at the end,
say, that after an international and inter-human
journey she declares the result with a huge stamp: NEVER AGAIN! - Tibor ISKI Kocsis
|
The stamp in using by Pál Gerber / photo: Rita Somosi |
“…az erkölcsi lény morális dilemmái…”
Az őszt a művész
egy New York-i rezidencia programon töltötte a brooklyni
Residency Unlimited-nél. Baglyas Erika felkészülten
érkezett a nagy almába. Előzetes egyeztetések után Cordula Maria Rien
Kuntarival, a városban élő távol-keleti politikai menekülttel dolgozott
együtt, hogy „szociológiai térképet” rajzoljon a
képzőművészet közvetett eszközeivel egy a hazáját
elhagyni kényszerült ember életútjáról. Feldolgozza
és megjelenítse az egzisztenciális választás morális dilemmáit az
elérhetetlennek tűnő ideális létállapot megteremtéséről. Hogyan lehet mindent újrakezdeni egy emberi élet derekán, miközben a hétköznapok
nyomása idő előtti döntések folyamatára kényszerít?
|
Never Again, 2014, stamp, wood, rubber, 30x65x97cm / ink box, 7x40x80cm |
A művész a projekt során a
közös munka hatásától megérintve elkezdte a Don’t
Become a Statistic! (Ne legyél statisztika!) című rajzsorozatát, amely jelen kiállításának a gerincét
alkotja. A kezdetben kicsi, A/4-es dosszié méretet idéző, fekete alapra rajzolt
művek főszereplője a társadalom szövevényébe ágyazott egyén, a törékeny ember
és annak megpróbáltatásai.
|
Don't Become a Statistic!, 2013, mixed media, paper, 33,2x25,4cm (1 of 18 pieces) |
Az olykor ironikusnak, szürreálisnak tűnő letisztult
ikonográfiával dolgozó képek megdöbbentő újszerűséggel tárják fel az
internacionális ember mai valóságát. A New Yorkban elkezdett munkáját
tavasszal berlini ösztöndíján folytatta tovább.
|
Compromise, 2014, wrought iron, steel wire, wood, 274x60x60cm (detail) |
„Egyéni
mikrovilágok egy globális rendszerben” – mondja a művész. Baglyas legújabb kiállításán félreteszi a nemi
szerepek tárgyalásának lehetőségét, most a nemtelen individumra koncentrál, a
tulajdonságok nélküli, arctalan egyénre, akiben magunkra
ismerhetünk.
|
"Live Memorial", 2014, indigo ink, paper, 50x70cm |
Rajzain figurái olykor egy-egy ügy mellé állnak, felülkerekednek
valamin, majd kiélvezik jutalmukat, vagy groteszk felállásban ellentmondásos
dolgokat művelnek, széthúzást tanúsítanak, alá- és fölérendeltek, magányosak, megmosolyogtatóak. Máskor összefognak, de többedmagukkal is nehezen jutnak sokra, és minden
igyekezetük ellenére épp csak szerény, zárt közösségük
hőseivé válnak, míg végül döntéseik következményeként időnként elbuknak.
|
Our Fathers Are Waiting Slowly, 2014, mirror, porcelain, graphite powder, various sizes |
Az Indigó Kedv indigói elfednek,
megmutatnak és mismásolnak, a maguk ellentmondásában a festői, felületi
szépségük maszatos nyomot hagy. Az egyén ujjait bepiszkítva stigmatizálnak,
mint azt láttuk Baglyas előző Bunker
és a Politikai barátság című
projektjében.
|
Mom, please, crochet me a sunrise!, 2014, typed writing, indigo |
Az indigónak mint egy régi-szép anyagnak a jelen idejű használata
a történelmi múltfeldolgozás igényére is
figyelmeztet. A jelenünk megértése és a továbblépés, csak emlékeink újragondolása után lehetséges, még ha ez idealisztikusnak tűnik is.
|
Compromise, 2014, wrought iron, steel wire, wood, 274x60x60cm (detail) |
Bár a
kiállításon bemutatott művek címei, vagy a nagy - az emberi léptéket meghaladó - méretű objektek idegen nyelvű feliratai fenntartják az
internacionális érzést, a művész korábbi munkáira építve definiáltan földrajzi
helyhez köti a kiállítás másik felét, azaz megérkezünk Kelet-Európába.
|
IDEA, 2014, styrofoam, indigo, various sizes / photo: Rita Somosi |
Emlékezve egy időszakra, amely a kiérdemelt vagy ki nem érdemelt
kitüntetéseivel leplezte az egyéni sorsok szomorúságát. Mondhatnánk, hogy egy
nemzetközi, emberközi utazás után
nagyméretű pecséttel deklarálja a konzekvenciát NEVER AGAIN (Soha többé). - ISKI Kocsis Tibor
|
photo: Rita Somosi |
Special thanks to Gábor Juhász
Külön köszönet Juhász Gábornak
VILTIN Gallery Budapest
On view till 14 June 2014
Megtekinthető 2014 június 14-ig