2011. jún. 30.

Adjatok vissza!

Egyszer egy országban elfogytak az álmok, elfogytak a gondolatok majd elfogytak az emberek is.
Adjatok vissza, 2011, fazék, merőkanál, szöveg

2011. jún. 13.

As pessoas somos nós

Baglyas Erika, As pessoas somos nós, 2010-2011, tus, papír, 40x50 cm, Lisboa-Budapest

Tavaly egy hónapot töltöttem Lisszabonban a Budapest Galéria ösztöndíjával. Egy művet ott kellett (volna) hagyni. A nagy feladatot az ott tartózkodásom ideje alatt nem tudtam teljesíteni, mert minden idegszálamat és egész figyelemközpontomat lefoglalta Lisboa. Szokásos napi sétáim egyikén találtam egy feliratot, kiderült, egy lisszaboni művész utcai nyomhagyása. A szöveg - helyi mentorom szerint - körülbelül annyit jelent: emberek / személyek / vagyunk.



Tulajdonképpen nem szokásom képeket készíteni (rajzolni, festeni), de kézenfekvő volt, hogy a kép a legmegfelelőbb műfaj, amit felajánlhatok vendéglátóimnak. Szokásos napi sétáimon amúgy legalább 500 dolgot találtam óránként, amire itt most nem térek ki, az egyik ezek közül egy középkori romtemplom falán lévő kőpersely volt - a végső tisztítótűzben égő alakokkal.


Ezek összekapcsolásából született meg a privát történetem arról, hogy csak emberek / személyek / vagyunk.

2011. jún. 12.

Becsületpróba



Egyszer, Petri György Mint levetett című versét gépeltem rá vécé papírra. Ez inspirált arra, hogy a Dies irae eredeti latin szövegét hosszú napokon át szintén vécé papírra gépeljem. A gépelés során gyakran hibáztam, ezért minden gépelt példány egyedi. Az elírások, elütések és azok (X-el törölt) javításait meghagytam: láthatók, bár változók. A 8. versszak második soránál gyakran "félrenyúltam", és elütöttem a betűket, Babits Mihály fordításában ez így hangzik: "de a jót megváltod ingyen”.

Eddig 30 gépelt Dies irae készült el, két vécé papír tekercsre, ebből az egyiket installáció formájában tettem közzé a Mimetikus szerkezetek című kiállításon. A másik akkor kerül ki, ha elfogyott az előző.
A rendelkezésemre álló falon elolvasható a Petri vers, ezt követően üveglap alatt képként megjelenik a Dies irae egy példánya. Mellette az egyik teleírt vécé papír tekercs, jobbról pedig egy perselyként funkcionáló fehér doboz. A képcímkén a használati utasítás. A Dies irae általam gépelt „eredeti másolatai” példányonként 1000 HUF ellenében szabadon letéphetők, elvihetők. További funkciójuk, sorsuk számomra ismeretlen. 
A gépelést a kiállítás zárásáig folytatom és pótolom az elfogyott tekercseket.







Motivációk:

A Petri vers víziója, ebben az alapvetően vizuális művészeti kontextusban, hogyan gondolható tovább? 
Celanói Tamás ferences rendi szerzetes 13. században írt „harag napja”, a „Napja Isten haragjának” az utolsó ítéletről és a bűntudattal teli lélek vívódásáról szóló szövege vécé papíron látva értelmezhető-e a könyörgés szimbólumaként? Az "örökérvényűség" kontextusfüggő-e?
A katolikus egyházban általánosan elfogadott és elterjedt latin szöveg a vécé papíron, milyen metaforikus minőségben jelenik meg?
A szakrális szöveg itt, hogyan válik profán képpé? 
A mindennapi higiénéhez (Hügieia/Hygieia) kapcsoljuk-e még a lelki tisztaság fogalmát?

A kiállítás végén, szeptemberben könyvelek: összeszámolom hány darab Dies irae "fogyott el" majd kinyitom a perselyt és számot vetek.



A Mimetikus szerkezetek a 25. Miskolci Grafikai Triennálé kísérő kiállítása.
Kurátor Bán András és Bódi Kinga, munkatárs Madarász Györgyi.

Kiállító művészek:
Asztalos Zsolt, Baglyas Erika, Gruppo Tökmag (Budha Tamás és Tábori András), Csákány István, Csontó Lajos, Eperjesi Ágnes, Fa Mariann, Fabricius Anna, Fischer Judit / Mécs Miklós, Födő Gábor, Gábor Imre, Gyenis Tibor, Kokesch Ádám, Koronczi Endre, Lengyel András, Mészáros Richard Paul, Navratil Judit, Nemes Csaba, Szabó Ádám, Szabó Eszter, Szegedy-Maszák Zoltán, Szörényi Beatrix, Várnai Gyula, Vécsei Júlia.