 |
| Baglyas Erika, As pessoas somos nós, 2010-2011, tus, papír, 40x50 cm, Lisboa-Budapest |
Tavaly egy hónapot töltöttem Lisszabonban a Budapest Galéria ösztöndíjával. Egy művet ott kellett (volna) hagyni. A nagy feladatot az ott tartózkodásom ideje alatt nem tudtam teljesíteni, mert minden idegszálamat és egész figyelemközpontomat lefoglalta Lisboa. Szokásos napi sétáim egyikén találtam egy feliratot, kiderült, egy lisszaboni művész utcai nyomhagyása. A szöveg - helyi mentorom szerint - körülbelül annyit jelent: emberek / személyek / vagyunk.
Tulajdonképpen nem szokásom képeket készíteni (rajzolni, festeni), de kézenfekvő volt, hogy a kép a legmegfelelőbb műfaj, amit felajánlhatok vendéglátóimnak. Szokásos napi sétáimon amúgy legalább 500 dolgot találtam óránként, amire itt most nem térek ki, az egyik ezek közül egy középkori romtemplom falán lévő kőpersely volt - a végső tisztítótűzben égő alakokkal.
Ezek összekapcsolásából született meg a privát történetem arról, hogy csak emberek / személyek / vagyunk.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTulajdonképpen szépen rímel: egy áldozat az Ördögnek és egy Istennek vagy fordítva. És valahol a tus kép közepén össze sem érnek azok az érzékek, amik épp elégnek.
VálaszTörlésegy szál marad csak
VálaszTörlés