A könnyed esti önszórakoztatás műfajában továbbra is az édesítést tudom ajánlani.
Ami helyett:
Olyan színházi előadás, amire az első sorba (meg semelyikbe) nem kaptál már jegyet, és várhatsz egy újabb hónapot (pl. , A mizantróp, Katona József Színház).
Mozi, ahol éppen nem megy semmi, ami kedvedre való (Kino, Cirko-Gejzír, Művész, Odeon-Lloyd).
Könyv, amit imádsz, de havonta csak egy novellát tudsz belőle elolvasni, mert annyira őszinte, tűpontos, könyörtelen és igaz, hogy legszívesebben szíven szúrnád magad (pl. Szvoren Edina: Pertu).
Sürgősen megírandó és leadandó cikkek.
Egyéb, régóta halogatott teendők.
Számítógép előtt ücsörgés.
Januári dermesztő szürkeség és mélységes csönd.
Társas magány.
Párnát javaslok, mégpedig almásat – ebből a mennyiségből 10-20 db lesz, attól függően, hogy a nagy- vagy a kispárna híve vagy.
Először is az almatöltelék:
Fél kg alma (nincs mérlegem, de szerintem 4-5 darab, ami megmarad, azt megeszed párna nélkül is), 2 citrom leve, 4 dkg cukor (ez kb. két púpos evőkanál, de én kb. 4 evőkanállal tettem bele), 1 dl tojáslikőr (helyette tejszín, ha épp nem akarsz leugrani a boltba likőrért). Az almát meghámozod, felaprítod, az előbbiekkel megpárolod és hozzákeversz – kevés hideg vízben elkevert – 1 csomag vaníliás pudingot, (lehet még egy kis őrölt fahéjt is, ha szereted) amint besűrűsödik, leveszed a tűzről és hagyod kihűlni.
(A kevésbé motiváltak elő se pakoljanak a tésztához: máris leülhetnek enni, mert ez a – hirtelen almapudingnak keresztelt – massza már önmagában felejthetetlen, főleg ha egy kis tejszínt is keverünk hozzá főzés közben, „frisset”, azaz zacskósat, nem a dobozos, hűtés nélkül elálló fajtát).
Amennyiben folytatod a tésztával:
30 dkg lisztet összekeversz 15 dkg tehéntúróval, hozzávetőlegesen 4 evőkanál tejföllel, (a tejföl helyettesíthető 5 evőkanál tejjel), 5 evőkanál étolajjal, 9 dkg cukorral (meg ne kérdezze senki, hogy miért nem 10 dkg, én mindenesetre 5 evőkanállal tettem bele), 1 csomag sütőporral, csipet sóval, egy citrom reszelt héjával. Ezeket összegyúrod, ha túl morzsalékos még egy kis tejfölt, tejet vagy egyéb nedvességet, ha túl lágy, egy kis lisztet adhatsz hozzá.
Egy belisztezett deszkán kinyújtod, úgy 3 mm vastagságra, 8x14 cm-es téglalapokra vágod vagy akkorára, amekkorára tetszik. Az egyik felére ráteszed az almás töltelék – a fejben ránézésre kikalkulált és elosztott, egy párnára jutó – éppen ráférő adagját, a másik felét bevágod, például a Nagymamádtól megörökölt barátfüle vágó kéziszerszámmal, mondjuk 3-4 helyen (csíkok párhuzamosan egymás mellett kis távolságban). Ráhajtod a töltelékre a párna másik felét, jól lenyomkodod a széleit, azért hogy összeragadjon, (akinek nem ragad, az hajtsa vissza és kenje meg tojásfehérjével a tészta széleit vagy nyugodjon bele, hogy a sütésnél, ha nem jól nyomkodta össze, kicsit szét fog nyílni), kend meg a tetejét tojássárgájával (ettől szép fényes lesz, anélkül pedig szép matt) majd kb. 180 fokon kb. 15-20 perc alatt süsd meg – úgynevezett arany barnára.
További mosogatnivaló halmozása érdekében, ha kihűlt még szitálhatsz rá porcukrot is.
Anyuskámtól kaptam ezt a receptet, aki a tojáslikőrt jófajta, házi ágyas pálinkával helyettesítette – csak a miheztartás végett mondom. De azért, ezzel az indokkal leágyazni egy üveggel meglehetősen átlátszó érv lenne, bár megéri. Hosszúra sikerült a recept leírása, de gyorsan elrepül az egy, másfél óra, amíg elkészülsz.
Az eredmény: kívül a pillekönnyű, puha, omlós tészta, belül a szájban szinte szétolvadó almás puding, ami egy kicsit édes, egy kicsit savanykás, és – ezt a közhelyet képtelenség kihagyni – elég finom ahhoz, hogy jövő héten újra elkészítsd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése