Lefekvés előtt, felkelés(ek) után olvassatok néhány sort Nádas Péter Mese a tűzről és a tudásról* című esszéjéből. 22 éve jelent meg, nem öregedett sokat. Tíz részletben másolom ide, azért, hogy lassan olvassátok. Pedig lassan már nem is olvastok.
Lassan belátom, a könyvet lapozgatva jobb olvasni, de azért folytatom.
Belátom, lassan a könyvet lapozgatva jobb olvasni, de azért folytatom.
Belátom, a könyvet lassan lapozgatva jobb olvasni, de azért folytatom.
Belátom, a könyvet lapozgatva lassan jobb olvasni, de azért folytatom.
Belátom, a könyvet lapozgatva jobb lassan olvasni, de azért folytatom.
Belátom, a könyvet lapozgatva jobb olvasni lassan, de azért folytatom.
Belátom, a könyvet lapozgatva jobb olvasni, de lassan azért folytatom.
Belátom, a könyvet lapozgatva jobb olvasni, de azért lassan folytatom.
Belátom, a könyvet lapozgatva jobb olvasni, de azért folytatom lassan.
A negyedik.
"A jelentős veszély egyéni tudásának e közös nemtudása a délutáni órákra olyan légköri feszültséget teremtett, amelyet más nyelveken a mai napig a nemzet sorsa iránt érzett felelősségtudat feszültségének neveznek. Nem így az akkori magyarok. Mert egyénenként bármiként vélekedtek is, immár senki nem volt, aki ne érezte volna a füst átható szagát, ám ha egyáltalán szót váltottak egymás között ilyesmiről, akkor közösen inkább úgy vélekedtek, hogy példátlan erejű vihar készülődik, hiszen teljesen elfeketült az ég, bár egyénenként jól tudták, hogy se az árvíznek, se az áltűznek füstje nem lehet, s ezért vihar se támadhat belőle. Az esti hírműsor aztán bővebben szólt az eseményekről.
Az események pontosabb megértésének érdekében nékünk is bővebben kell szólnunk azokról a derék nőkről és tisztes férfiakról, akiknek nem egyszerűen a foglalkozásukká, hanem a testüket és a lelküket egyaránt igénybe vevő életformájukká vált a közhasznú hírek nyilvános felolvasása. Azokban az években ugyanis a magyarok olyan egyenlővé váltak gondolkodásukban, viselkedésükben és ezáltal a küllemükben is, hogy ők maguk is alig tudtak különbséget tenni önmaguk és mások között. Jellemző volt például rájuk, hogy felnőttként jöttek a világra, s mivel nem volt mivé felnőniük, gyermekek maradtak. Szükségtelenné váltak az iskolák. Felnőttként mindenki mindenkit kioktathatott mindenről, hiszen senki nem volt, aki ne maradt volna gyermek, viszont gyermekként mindenki mindenből okulhatott, hiszen senki nem volt, ki felnőtté válhatott volna. Ha pedig valakinek nem volt éppen senki a közelében, akkor oktatás céljára felhasználhatta önmagát, hiszen minden magyar közös és elidegeníthetetlen sajátossága lett, hogy gyermekként nem volt már tudomása arról, amit felnőttként még tudott. Ezen az egyenlőségen belül azonban voltak olyan önfeláldozó egyének, akiknek éppen a tökéletes és teljes egyenlőség érdekében egyenlőbbnek kellett maradniok a többieknél."
*Nádas Péter: Mese a tűzről és a tudásról, In: Játéktér, Budapest, Szépirodalmi, 1988, 93.o-95.o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése