Lefekvés előtt, felkelés(ek) után olvassatok néhány sort Nádas Péter Mese a tűzről és a tudásról* című esszéjéből. 22 éve jelent meg, nem öregedett sokat. Tíz részletben másolom ide. Az utolsó előtti.
„A lacikonyhákon mindenki süti a maga esti pecsenyéjét, a maci tisztességesen mossa a fogát, s a diszkók gépszíve is nemsokára földobog. E kijelentéseket a leggyöngédebb érzelmektől eltelt hangon tette, s valódi könnyektől homályosult el a szeme. Aki nem hiszi, mondotta azután, és halálmegvető bátorsággal vetette föl a fejét, nézzen nyugodtan körül. Biztosra ment. A felszólítás az akkori magyar nyelvben természetesen kijelentést jelentett, s ezért azok a magyarok se néztek körül, akik még abban a helyzetben voltak, hogy egyáltalán körülnézhettek volna. A szép nő a továbbiakban nem ejtett szót a tűzoltók állítólagos gyakorlatáról, és a rémhírek elterjedését se az ellenséges hírközlő szervek szokásos hangulatkeltő hisztériájával magyarázta, hanem a hír lehetséges forrásaként egy minden hiszékeny elmét lekicsinylő mosoly kíséretében arra utalt, hogy az utóbbi napokban, a rendes évi leltár végeztével, az Országos Kartográfiai Intézetben valóban a négy sarkánál gyújtottak volna föl bizonyos térképeket.
Ekkor azonban elkövetett egy helyrehozhatatlan hibát. Papírján az állt, hogy az ország régen érvénytelenné vált térképeit gyújtották volna föl, ám ő azt találta mondani, hogy a régen érvénytelenné vált ország térképeit gyújtották föl. Ami valóban majdnem azt jelentette, amit valóban jelentett.”
*Nádas Péter: Mese a tűzről és a tudásról, In: Játéktér, Budapest, Szépirodalmi, 1988, 100.o-101.o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése