Lefekvés előtt, felkelés(ek) után olvassatok néhány sort Nádas Péter Mese a tűzről és a tudásról* című esszéjéből. 22 éve jelent meg, nem öregedett sokat. Tíz részletben másolom ide, azért, hogy lassan olvassátok.
Az ötödik utáni.
„A magyar hírbeolvasók a megszólalásig hasonlítottak minden más magyarra, de amint megszólaltak, mégis mindenben különböztek tőlük. Hasonlítottak az összes többi magyarra, mert ők se egyesíthették kevésbé szerencsésen a felnőttet és a gyermeket önmagukban, de míg egy közönséges magyarnak egyszerre legfeljebb néhány magyart állt módjában kioktatni a világ állásáról, a hírbeolvasóknak módjukban állt önmagukon kívül minden magyart kioktatni erre. Oktató tevékenységüknek viszont önmagukra nézvést azért se lehetett semmi foganatja, mert abban meg különböztek a többi magyartól, hogy míg amazok az egyéni tudásuk szerint kedvükre értelmezhették az elhangzottakat, a hírbeolvasóknak a kedvük ellenére kellett úgy tenniök, mintha egy szót se értenének abból, amit a többieknek mondanak. Lelkesek voltak az oktatásban, kedvszegettek az okulásban. Mert ha olyan egyének voltak, akik egy szót se érthettek meg abból, amit mondtak, hiszen nem voltak egyének, akkor a lehető legfényesebb módon testesíthették meg azt a közös nemtudást, amivel minden magyar közösen rendelkezett. S ha valami olyasmit képviselhetek, ami mindenkiben közös, akkor ez vajon nem elegendő-e ahhoz, hogy egyénileg is lelkesült legyek?
Az oktatás szempontjából nem lehetett senki náluknál felnőttebb, hiszen mindenkit kioktattak, ám náluknál gyermekibb se lehetett senki, hiszen a saját szavaikból se okultak. Ha ugyanis úgy tettek volna, akár ha értenék, amit mondanak, akkor mindenki látta volna, hogy bolondok, hiszen olyasmit értenek a látszat szerint, ami valójában értelmetlen. Így hát nem tehettek. Ami meg bőven elegendő ahhoz, hogy valaki kedvszegett legyen.”
*Nádas Péter: Mese a tűzről és a tudásról, In: Játéktér, Budapest, Szépirodalmi, 1988, 96.o-97.o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése