Lefekvés előtt, felkelés(ek) után olvassatok néhány sort Nádas Péter Mese a tűzről és a tudásról* című esszéjéből. 22 éve jelent meg, nem öregedett sokat. Tíz részletben másolom ide, azért, hogy lassan olvassátok. A hatodik előtti.
"Rosszhiszemű és félrevezető állításnak kell minősítenünk azon felelőtlen feltételezéseket, miszerint az országot kormányozó nők és férfiak lettek volna ezek az egyenlőbb egyének. A kutatások mai állása szerint nincsen olyan bizonyítékunk, miszerint az országot kormányozó nők és férfiak bármelyike, bármikor megosztotta volna egyéni tudását bárkivel. Ezt se egymás között nem tették meg, se másokkal kapcsolatban, következésképpen az ország közügyekben jártas és közügyekben járatlan lakói között pusztán formális volt a különbség. Míg az ország közügyekben járatlan lakói, éppen a közügyekben való járatlanságuk gyakorlatából kiindulva, rögeszmésen ragaszkodtak ahhoz az egyéni érdekükben vállalt hallgatólagos megegyezéshez, hogy a dolgokról való egyéni tudásukat semmilyen módon ne szabadjon közös tudássá tenni, az ország közügyekben járatos lakói, éppen a közügyekben való jártasságuk eszméjéből kiindulva, rögeszmésen ragaszkodtak ahhoz a köz érdekében vállalt hallgatólagos megegyezéshez, hogy kizárólag a dolgokról való közös nemtudás biztosíthatja azt az egyéni tudást, amelyről senkinek nem szabad tudomással rendelkeznie. Míg az előbbiek úgy tettek, mintha nem lenne a dolgokról egyéni tudásuk, hanem csupán közös nem tudásuk, az utóbbiak úgy tettek, mintha a közös nemtudás lenne az egyéni tudásuk. És ez valóban így volt ésszerű. Hiszen aki önhibáján kívül járatlan a közügyekben, milyen alapon tehetné a közös gondolkodás részévé egyéni tudását, aki pedig önhibáján kívül jártas a közügyekben, milyen alapon ne tehetné egyéni gondolkodásának alapjává a közös nemtudást. Ebben a tekintetben bizton beszélhetünk hát a kormányzók és a kormányozottak lényegi egyenlőségéről. A kormányozók nem korlátozhatták a kormányozottakat egyéni tudásuk szabadságában, de a kormányozottak se korlátozhatták a kormányozókat közös nemtudásuk szabadságában. Magyarországon akkoriban mindenki azt tehette, amit nem tudott, és nyilvánosan mindenki azt gondolhatta erről, amit nem gondolt. S ha a magyarok e nemes és vonzó öntudatlanságukkal mégse sodorták a végromlás káoszába az országukat, akkor az csupán annak köszönhető, hogy voltak közöttük náluknál egyenlőbb egyének. Ezek az egyének pedig nem voltak mások, mint a hírbeolvasók."
*Nádas Péter: Mese a tűzről és a tudásról, In: Játéktér, Budapest, Szépirodalmi, 1988, 95.o-96.o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése